Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
9 E közben 1666. februáriusában megkezdődött már a külföldön is a gyűjtés s csak az egy Boroszlóban (Breslau) 122 frtot és 185 tallért jövedelmezett az. (L. az eredeti gyűjtőkönyvecskét a Collegium levéltárában.) A gyűjtés tehát már igen fényes eredményeket mutatott, midőn a kassai úri nagygyűlés adakozásra felhívó levelei Magyarország és Erdély előkelő protestánsainak és a külföldi, nevezetesen németországi fejedelmeknek, a svéd és dán királynak, a szász választófejedelemnek, a protestáns németalföldieknek kezeibe jutott. Mikorára kitavaszodott, már a gyűjtés eredménye közel járt az 50,000 forinthoz. A mint a melegebb idő beállott, a kassai nagygyűlés határozatához- képest hozzáláttak az építéshez. A télen át úgyis összehordták az anyag javarészét s a sok felajánlott készlet (Keczer András a szükséges meszet adta, Lengfelner János annyi követ ajánlott fel a maga kőbányájából, a mennyire szükség lesz) megengedte azt, hogy hozzáfogjanak a munkához. Még mielőtt hozzáfogtak volna, óva intette őket a király nevében Szelepcsény György észt. érsek-prímás, a ki akkor, mint a király megbízottja, Eperjesen is megfordult, hogy azt ne tegyék.1 Nem hallgattak reá! . . . 1666. április 6-ka volt azon nagy nap, melyen az építés munkája megindult. Ekkor tették le as építendő Collegium alapkövét. De hogy tették le ? Megjelentek a megyék követei, az urak képviselői, sokan az urak közül személyesen, a városok küldöttei, fényes, nagy sokaság s akkor megharsant a zenekar trombitája, lelkesítő nótát húzott, majd choralis ének követte a világi zenét s az ifjúság, a tanárok s a fényes nagy közönség jelenlétében hatalmas szónoklattal vezette be s egyházi áldással avatta fel a nagy munkát Mag. Sartorius = Schneider János, a német első pap, a «Pastor». Nagy örömünnep volt e nap a városban. A derült égen azonban egy felhő tűnt fel. . . Még el sem oszlott a nagy örömünnep mámora, midőn megjelent I. Leopold 1666. április 11-én Bécsben kelt tilalma, mely az eperjesieket büntetéssel fenyegeti, ha a mit csak neki szabad — az ő méltóságának világos megsértésével — Akadémiát mernek építeni, felállítani.2 Felemlíti I. Leopold ebben, hogy értesülvén némely hívei által, nevezetesen Szelepcsény György észt. érsek-prímás által, ki neki azt feljelentette, miszerint az eperjesiek Akadémiát kivánnak felállítani s hogy e szándékuktól, daczára annak, hogy Szelepcsény György észt. érsek-prímás erről őket le akarta beszélni, nem állottak el; mivel Akadémiát csak neki szabad állítani . . . «Proinde cum structurae et fundationes Academiarum proprie soli Majestati nostrae incumbant» ... szigorúan meghagyja, miszerint hagyjanak fel a dologgal, mert az az ő királyi felségének sérelmével jár és engedelmeskedjenek annak, a kit ő még'-külön jitásítással is ellátva, ezen parancsa átadásával megbízott, t. i. saját, illetékes megyés püspöküknek («Erdődy» 1 Lásd: Cub. II. Loc. 172. Fase. C. 2 Lásd: I. Leopold ezen leiratát: Cub. ALfLoc^ 172. Fasc. C. a városi levéltárban és egész terjedelmében okmánytárunkban. , coiieg. Ért. / c§ Könyvtára Ä 2
