Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. iVíég 1892-ben tökéltem el magamat az eperjesi ev. Collegium történetének megírására. Nem más volt a szándékom, hanem, hogy a millenniumra ezen ősi, evang. főtanodának egy hozzá méltó ajándékot adjak. Úgy jutottam ezen nagy elhatározásra, hogy, mint a Pallas Nagy Lexikona munkatársának, meg kellett e főiskola ismertetését írnom, és az e czélból eszközölt kutatások közben láttam : mily végtelen érdekes e főiskola története', mert hiszen összeforr, - igen sok szállal összeszövődik a magyar nemzet, a magyar cultura történetével. De rögtön a kutatás elején láttam azt is, hogy sok helytelen adat van e főiskoláról forgalomban : sokat tévedtek azon nagynevű írók is, kik történetét eddigelé, hosszabb-rövidebb vázlatban közzétették. S a különben is nagy munka megnehezedett, mert a sok helytelen adatnak kiigazítása czéljából nagyon beható levéltári kutatásokat kellett végeznem. E közben megjelent azon m. k. cultusministeri rendelet, mely elrendeli minden hazai tanintézet történetének a megírását és felébredt bennem az aggodalom : lesz-e munkámnak közönsége ? Annyi száz között miért tegyen a közönség éppen az enyémmel szemben kivételt ? Akadnak-e előfizetőim, a kik nekem a munka kiadását lehetővé teszik ? Mert a saját költségemen kiadni bizony nem bírom. Ekkor hangzott felém a Collegium intéző köreinek azon biztatása, hogy csak írjam meg a munkát, majd segít a kiadásnál a Collegium is. Tovább folytattam tehát a már úgyis régen megkezdett kutatást és felvettem a fonalat ott, a hol azt 1892-ben, illetve 1880-ban és 1885-ben elejtettem volt, irányadóul vevén dr. Vandrák András : «Az eperjesi egyházker. á. h. e. Collegium múltjának és jelen állapot- jának vázlatos rajzát» (Eperjes, 1867.) és becses írott jegyzeteit, melyek az ő félszázados tanári működésének idejére világos fényt vetnek. Majd azon igyekeztem, hogy betekintsek mindazon okmányokba és munkákba, melyek ezen dicső történetre vonatkoznak és kutattam az országos, a múzeumi, az egyetemi, az eperjesi, bártfai, kis-szebeni, lőcsei, kassai, pozsonyi, késmárki könyv- és levéltárakban, s nemkülönben
