Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1893

1<S

két is éri, utolsó és legmagasabb fokban a nemzeté, a miért is a munka hasznának élvezetével összekötött hátrány (közsegélyezési kötelezettség) sem lehet másé, mint a nemzeté, valahányszor — a termelés helye el lévén választva a fogyasztás helyétől — legfeljebb annyi bizonyos, hogy a nemzetnek a munkából haszna volt. A közsegélyezési kötelezettség átszáll az alsóbb fokú (községi) közönségről az államra a termelési helynek a fogyasztási helylyel való egybeolvadása esetében is, mert az egybeolvadás rendszerint csak látszólagos, a mennyiben a munkafelosztás rendszere szerint dolgozó jelenkori társadalmakban az ugyanazon jav előállításához szükséges teendőket számtalan hely közönsége végzi, a fogyasztásnak pedig csak egy helye van.

De a most érintett törvényi alapelvben sem ösmerhetjük fel a szegényápolás közügygyé tételének miértjét. A gazdasági tevékenység, mint a közsegélyezés alapja — oka teljesen tarthatatlan. Ezen az alapon azon egyének gyámolítása, kik sohasem voltak keresetképesek és sohasem is lesznek azokká, a lehetetlenséggel határos; a keresetképességet ígérő árvák gyámolítása pedig költözködési szabadságuk felfüggesztését vonná maga után azon időre, a míg a közsegélyt le nem szolgálták, a mi ellen a humanismus tiltakozik.

Közérdekűvé lesz a szegények ápolása azon mód miatt, a hogyan azokat a jótékonyság ellátja. A szegények gyámolításának kezdetleges korában a munkás segítsége nagyon büszke, elvárja a szegényektől, hogy érte jöjjenek. így tehát a járni nem tudó betegekre s csecsemőkre kevés ügyet hederít. Ma nem hiányzik a szegény kíséretéből sem a köny-özön, sem a ruhának nevezett rongyok, sem az egész lényén elomló' véghetetlen szenvedés látszata: a munkás kenyérrel fogja fogadni. Miután egy munkás ritkán tart el teljesen egy szegényt, utóbbi kénytelen dísztelen kíséretével több munkás előtt megjelenni; ellenben a munkások közül aligha egy is íog arra vállalkozni, hogy a szegénynek a látogatást annak hajlékában viszonozza; pedig e hajlék behatóbb vizsgálat nélkül is számtalanszor a dőzsölés tanyáját árulhatná el, mert a koldus azt, a mivel az egy napi szükségletnél többet — a holnapi nap bizonytalansága által ösztökélve — hordott össze, szükségleteinek finomabb módon való kielégítésére fogja felhasználni. Hiszen ez által a koldusfalat szerzésének keserves módja is némikép ellensúlyozható.

Az ellenőrizetlen koldus életmódja csakhamar nem lesz a koldusé, azontúl azonban a kolduskenyér sem lesz csak a keresetképteleneké. Hozzáférkőzik a koldus színe alatt több-kevesebb