Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1893
12 ben az önfentartást biztosító munka utáni törekvést el nem nyomja, ellenkezőleg a szegényben a közsegítség nélküli megélhetés vágyát, vagyis azt a vágyat felkelti és nagyra növeli, hogy — mihelyst csak lehetséges -— a Workhouse-t elhagyja, a közsegítséget kerülje. E czél felé a legegyenesebb és egyszersmind legbiztosabb úton halad a Workhouse, a midőn minden egyes, az elsőrendű élet- szükségletre rászorult szegényt bármely időben tagjai közé fölvesz ugyan, de csak a legszükségesebbekből álló tartást és azt is úgy ad, hogy egyidejűleg kizsákmányolja a szegény munkaerejét, mozgási szabadságát pedig korlátok közé szorítja és személye felett szigorú fegyelmet tart, a miért is a Workhouse-ban való tartózkodás még a megrögzött kapa-kaszakerülők előtt sem tüntetik fel kívánatos állapotnak! A Workhouse-nak országszerte egyformán kellemetlen ízű kenyere azonban nemcsak azzal a sajátsággal bir, hogy a nem szegényeket és az épkezűeket az intézettől elriasztja, hanem nagyban előmozdítja a szegényápolási szervezetben azon tényleges gyakorlatnak a megcsontosodását is, a mely a közsegélyre szorult- nak a mindenkori tartózkodás helyén való gyámolítását állítja fel általános szabályul és csakis ritka kivételképen tűri el azt, hogy a tartózkodás helye a szegénynek kiadhassa az útját; a kényszerútlevél életének perczei máris meg vannak számlálva! A nagy szabadság élvezetéről híres angol községi önkormányzat szegényügyi ágának megfigyelése úgy hat reánk, mintha ezen ág hivatalnokai nem is községi, de állami alkalmazottak volnának. A szegényügyi közigazgatásnak egy központból való vezetésére hivatott legfelsőbb hatóság (a Local Governement Board: valósággal a belügyek második ministeriuma) ugyanis állami jellegű, pedig ezen hatóságot illeti meg az általános szabályadásnak — a szegényügyi rendészet terén nagyon messze menő — joga; és ezen hatóság felügyelete haladja túl itt a szorosabb értelemben vett felügyeleti jogkört, mert saját szervei (az Auditorck) által veszi bírálat alá a szegényügyi önkormányzati tisztviselőknek hivatali kiadásait a jogosság czélszerűség és gazdaságosság szempontjából s azokat vagy helybenhagyja, vagy nem; és mert a hivatalnokok felett fegyelmi hatalmat gyakorol és ezen hatalmánál fogva a hivatalnokot hivatalából el is mozdíthatja. Lehetetlen észre nem vennünk, hogy ezen erősen központosított szervezet tulajdonképen a szegényápolás országos egyöntetűségének, a kegyelemkenyér országos egyformaságának szolgálatában áll. Egyébként Angolország-
