Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
25 hogy ennek háromszor kilencz évig kell tartania.» (V. 26.) Megemlíti Hesiorlosnak Nemeaban történt halálát, megjegyzi, hogy előre meg volt jósolva. De az is igaz, hogy hozzáfűzött «legetai»-val egyszerű mendemondánál többre nem becsüli. Sőt a jóslatokat illető tárgyilagos ítélete annyira megy, hogy egyes jóslatot — mely rosszul értelmezve látszólag nem teljesült — igazol is. így azt mondja, hogy Kylonnak, ki a delphii istenségtől kapott jóslatot, hogy t. i. Zeus legnagyobb ünnepén foglalja el Athént, illetőleg az Akropolist, az olympiai játékokra vonatkoztatta, inkább a legnagyobb athéni ünnepre, a Diasiára kellett volna gondolnia; mivelhogy t. i. az athéniek ennek megünneplésére a városból kivonultak, azért könnyen meglephette és elfoglalhatta városukat. (I. 126.) így a pythiai jóslatnak «jobb lesz, ha a Pelasgikon lakatlan marad....» más, a tények által igazolt értelmet ád: «Az én véleményem szerint — így kezdi magyarázatát — az említett jósmondat egészen más vonatkozású, mint közönségesen felfogták. Nevezetesen az nem arra vonatkozik, mintha az utóbb bekövetkezett szerencsétlenségek a miatt érték volna a várost, hogy ama térnek beépítésével vétket követett volna el, hanem arra, hogy a háború folytán be fog következni a kényszerűség, hogy rajta éljenek. Tudta a jóshely a háború egyenes megnevezése nélkül is azt, hogy az itt való lakás soha sem fog jóra szolgálni.» (II. 17.) E nyugodt magyarázatok mellett azomban mégis keserűen kifakad a jóslatokkal való visszaélés miatt. Elkeseredése különösen ezen sorokban nyilatkozik meg : «E szerencsétlenség közepette, — érti a nagy pestist — a mi külömben természetes, megemlékeztek a következő jóslatról is, melyről az idősebbek azt mondták, hogy eredetileg így hangzott: Dór hadat és vele egy lirnoszt hoz ránk a jövendő. A vélemények eddig meg voltak oszolva a fölött, hogy vájjon a jósigében döghalál, vagy pedig éhhalált értettek-e a régiek. Ekkor azomban természetesen az a vélemény jutott általános érvényre, hogy döghalált értettek; mert az emberek emlékezetüket ahhoz alkalmazták, a mit éppen szenvedtek. És én úgy tartom, hogy ha még ezután valaha egy dór háború fog kitörni s vele netalán éhség fog bekövetkezni, a jóslat minden valószínűség szerint ezt fogja nekik jelenteni.» (II. 54.) Külömben egyenesen kimondja, hogy a mirigyhalál alatt minden jóslat haszontalannak tűnt föl. (II. 47.) Kétkedő álláspontját élesen megnyilatkoztató iróniával említi, hogy a peloponnesosi háború alkalmával Görögországszerte roppant sok jóslatot lehetett hallani. (II. 8.) A lakedaimonbelieknek Attikába való első beütése alkalmával «jósok 4
