Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
12 — úgymond — tárgyuk előterjesztésében művészi nagyítással élnek; a logographok meg inkább a szórakozni vágyó közönség meghódítását, mint a tiszta valóság föltüntetését tűzték maguk elé feladatul.» (I. 21.) Korában Homerosnak volt legnagyobb tekintélye. De Thuky- dides nem fél kijelenteni, hogy a mily nagy Homeros, mint költő, oly gyenge, mint történetíró; a mily hatalmas fantáziával szövi egybe történetül vett regéit, épp oly hézagos történetforrásul szolgálhatnak époszai (I. 9.), mert azokban az összes történeti események a megmérhetetlenül mesésig és képtelenségig vannak elferdítve. (I. 10.) Az ő művére czélozva jelenti ki, hogy ő ferdítette el és túlozta a trójai háború történetét (I. 1 1.); rá vonatkozik a VI. könyv bevezetése is, mely gúnyosan beszéli el, hogy a költők hagyományai szerint Sicilia őslakói kyklopsok meg laistrygonok voltak. Gúnyosan teszi hozzá, hogy származásukról épp oly keveset tudnak mondani, mint arról, hogy honnan kerültek a szigetre s hova tűntek róla. Gyakorlati czélzatossága magyarázza meg, miért czáfolta meg s miért bírálta oly erősen az előző idők történetíróit, mint «a kiknek kisebb gondjuk is nagyobb volt az igazságra törekvésnél». Akkoriban a görög nemzet még az epikus költőt tekintette hivatásos történetmondónak, ki ennélfogva legmerészebb csodatörténeteivel is hitelre talált. A költészetnek kultuszát úgyszólván túlozták, a mi nagymértékben hátraszorította a tudományosság és igazság ápolását. Talán Thukydides is túloz, mikor az epikusköltést annyira kicsinyli; de ellenük, mint történetírók ellen való tiltakozása elég volt arra, hogy jótékony ellensúlya legyen a költött történeteknek, s véget vessen íróik ősi kiváltságainak. Bár a logographoknak nem volt olyan befolyásuk, mint az epikusoknak, Thukydides ellenük irányuló polémiája (I. 21.) épp oly jogos volt, mint amazok ellen való tiltakozása. A logographok ugyanis még az epikusoknál is merészebben szőtték — való történet gyanánt — a saját képzeletük alkotta regéket. Ezekkel szemben az volt Thukydides czélja, hogy a történeti mondaköltést s a műkedvelő történetírást egészen kiszorítsa a tudományos történetírásból. Mindenesetre kevesebbre becsülte őket, mint az epikusokat, mert ezek bevallott czélja a gyönyörködtetés, a szórakoztatás volt, míg a legographok nagy komolyan valódi történetíróknak hirdették magukat. Talán ez az oka, hogy közülük az egyetlen Hellanikost méltatja arra, hogy megnevezze s legalább általánosságban megbírálja. (I. 97.)
