Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891
A vallástan tanítása középiskoláinkban. Motto : Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből és a te felebarátodat, mint tenmagadat. Lk. io., 27. Eltagadhatatlan azon általános tapasztalás, hogy minden embernek, álljon a műveltség bármily alacsony fokán, van vallása és hogy ezen vallás változó a népek és egyének műveltsége s vérmérséklete szerint. Oly jelensége az az emberi léleknek, a mely nélkül teljesen egészségesnek, egésznek nem is képzelhetjük épp úgy, mint ismerő- s akaró tehetsége nélkül sem. Miként az emberi léleknek egyes tehetségei más és más alakban, tartalommal s fokban jelentkeznek: akkép a vallás is szükségszerűleg más és más módon nyilatkozik és kell, hogy nyilatkozzék; de a mint más részről az egyes lelki tehetségek, m. pl. az ismerő- vagy akaró tehetség a sokféle eltérések, minőségi és mennyiségi tulajdonságaiknak különbözősége daczára is bírnak egy közös alaptulajdonsággal, törvénynyel, a melyen belül működnek: úgy a különböző módon s alakban nyilatkozó vallásnak vagy vallásosságnak is van ily alap- tulajdonsága, törvénye, a melynek hiányában róla szó sem lehetne. Az a közös jellemvonás leginkább igazolja, hogy a vallás lelkűnknek nem esetleges, hanem szükségszerű tulajdona; más szóval nem az emberre ráoktrojált külsőség, utánzás által szerzett szokás, mely második természetévé vált, hanem a léleknek oly tulajdonsága, kiegészítő sajátja, mely nélkül azt harmonikus módon működőnek nem lehetne tartanunk. E közös jellemző vonás nélkül bátran azt lehetne állítani, hogy a vallás emberi találmány s a vallásosság betanult s megszokott 1
