Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891
....... 39 As eperjesi akadémiai egyesület. Az egyesülés s vállvetett munkásság fontosságának érzete az eperjesi jogi és theologiai akadémiai ifjúság keblét az 1891—92. iskolai évben is áthatotta s szeptember 22-én szervezkedő gyűlésre gyűlt össze, hogy a közös akarattal s közös lelkesedéssel létesített «eperjesi jogi és theologiai akadémiák ifjúságának egyesületéit — mely rövid két évi múltja alatt oly nagy életképességet tanúsított — újból megalakítsa. S hogy az egyesület életének hajója ez évben is épp oly tapasztalt kormányos vezetésére legyen bízva, mint az előző években: megválasztá elnökévé dr. Horváth Ödön jogkari dékán urat, ki ezt a tisztet már két éven át, az egyesület megalakulása perczétől kezdve — a férfiúi komoly tapintatot ifjúi lelkesedéssel párosítva — viselte. Áttekintve az egyesület ez évi működésén, ugyanazt a következtetést kell levonnunk, mely a múlt évi főjegyzői jelentésben is benn foglaltatik, hogy t. i. az egyesületi tagok nagy többségében még nem ébredt fel teljesen az «önképzés» nemes ösztöne. Erre a következtetésre kell jutnunk okvetlenül, ha megfigyeltük a dal-, különösen pedig ennek s a zenekörnek egész évi működését. A múlt év végén azzal a reménynyel fejezte be működését az egyesület, hogy ez évben megalakítja az «irodalmi kört», mely szakszerű felolvasások és vitatkozások, nemkülönben szavalatok rendezése által lett volna hivatva előmozdítani az önművelést, s mely ilyformán ennek az önképzésre törekvő egyesületnek tulajdonképi magvát s tartalmát képezné; azonban a remény nem teljesedett, mert a kör nem alakíttatott meg s úgy látszik, annak az eszmének megvalósítását, hogy az egyesület saját kebelében felolvasó, szavalati s vitatkozási összejöveteleket rendezzen, egyik év örökségképen hagyja a másikra. Dicséretes dolog azonban, hogy az egyesület, ha nem alkotta is meg az irodalmi kört, — mert hiszen kétségtelen, hogy az a kezdetnek számbavehető nehézségeivel küzdött volna — az abban elvesztett önképzési teret pótolni igyekezett, s mint azt eddig is tévé, úgy ez évben is testületileg belépett a helybeli «Széchenyi-kör»-be. Itt bő kárpótlást szerzett magának az önképzésben, sűrűn s tömegesen látogatván tagjai a kör tanulságos és élvezetes felolvasó- és zeneestélyeit; azonban nem szorítkozott csupán a néző szerepére, a menynyiben több tagjának szavalata, valamint zenekarának közreműködése által elég alkalma nyilt tevékenyen is szerepelni. Az egyesület nyilvános szereplései közül azonban legfontosabbak az 1891. deczember 19-én rendezett tánczczal egybekötött hangverseny s a márczius 15-ki ünnepély, melyekben az egyesület legfeltűnőbben adott életjelt magáról. A hangverseny az egyesület alaptőkéje gyarapítására rendeztetett. Azonban nem volt szerencsés oly nagy közönséget tisztelni estélyén, mint a tavalyi s így természetesen az anyagi siker sem mérkőzhetett a múlt évi hangverseny jövedelmével. A tiszta jövedelem csupa felülfizetésekből 24 frt 5° krt teszen, nem számítva bele dr. Horváth Ödön egyes, elnök úr 10 frtnyi felülfizetését, melyet ő szives volt az esetleges deficzit fedezésére is felajánlani. Azonban, ha az anyagi siker nem is, de az erkölcsi siker bátran mérkőzhetett a tavalyi hangversenyével. A szereplők szives közreműködéséért, valamint a felülfizetők nemes áldozatkészségéért az egyesület annak idején hálás köszönetét hirlapilag kifejezte.
