Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888
9 Sajátságos az, hogy a női szerepek is férfiak által lettek alakítva. De melyik athéni nő határozta volna el magát, hogy az összegyűlt nép előtt a színpadra lépjen, és hogy hangjával betöltse a nagy tért, mely 30,000 embert volt képes befogadni. A zene volt amaz eszköz, mely ezen természetellenes alakítást elfeledteté. A comoediánál is különböző álarczok alkalmaztattak. A cpstümre vonatkozólag említendő meg, hogy a zd&oovogr csak a főszereplők, a nemes származású személyek viselték, a szolgák, hírnökök és más alsóbb rangú személyek lábait az tuláSeg takarták. A tragicus színészek alsó ruhája tarka vala, a mint azt a mn/.u.ov neve is bizonyítja. A felső ruha különböző volt formára és színre nézve. A Ivarig, melyet a királyok viseltek, bíborveres vala, a ßarQu/ig zöld színnel birt; ezenkívül volt felső ruhájok, mely aranynyal volt ki hímezve. A látnokok (vates) ruhája volt a a/^/vov. A gyászolók és szám- őzöttek halavány, fekete, sárga vagy kék színű ruhát viseltek. Ha a nyomorúságban éltek, rongyos ruhát vettek magokra, mint Philoktetes és Telephos. A tragoediában szereplő nőjellemek egy sötétpiros ruhát viseltek hosszú uszálylyal az u. n. avgróg vagy avoua Poll. IV. 118. avoua <5e tun TQayixóv, tpóo>i)ait Í-ttlúvoóluvov. A királynők a a-óoua kívül még fehér felöltönyben xanú^>iyv viseltek. Poll. VII. 52, re Sl rraoúmjyv utána i’ r\v n Xevxóv, ttIj/vv Twopvoövv <y_ov 7tanv<p:iöuíVov. A gyászoló nők alakítására a fekete ruha szolgált. A mint már említettem, az előadások reggel kezdődtek és a délelőtt folyamán folytak. Ez az illusiokeltésre nézve nem volt előnynyel, mert pl. a különböző fényhatásokat, melyek a modern színpadon idéztetnek elő, a görög színpadon nem lehetett látni. Az éjjelt vagy az esti homályt, a nap felkelését vagy leszállását nem lehetett mutatni. De az atheneiek jobban szerették szemeiket a szép virányokon, a kikötőkön és szigeteken legeltetni, mint egy mesterségesen kivilágított teremben bezárva lenni. Visszás dolognak tartották volna, hogy egy vallási ünnep zárt teremben menjen vég’be. ' Láttuk tehát a nagy eltéréseket, melyek az antik és a modern színügy között léteznek. De ha meggondoljuk, hogy az antik dráma czélja az ideálisálás, míg a modern dráma az individuálisálást tűzte ki czélúl, ha meggondoljuk, hogy az antik dráma alakjai egy szabad phantasiának és vallásos hitnek szüleményei, míg a 2
