Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887

18 kedett. Fries szerint is az ismerő képesség megvizsgálása a bölcsé­szet sajátképi feladata, azonban kétféleképen vélte Kant i. v. vizsgálódásait kiegészíthetni: Mindenekelőtt úgy találja, hogy a Kant által a tapasztalás lehető megismerése czéljából felállí­tott apriori synthesisek maguk is csak a tapasztalás által ismer­hetők meg, a miért is Kant kritikájának empirikus psychologiai, vagy anthropologiai alapot ád, hogy így az izolált észt közelebbi vonatkozásba hozhassa az érzékiséggel. Továbbá a jelenségnek a lényeggel való egyesítésére törekedett, hogy ily módon saját lénye­günk örökké valóságának, az emberi akarat szabadságának s az istenléteiének bizonyosságát mutassa ki, mi czélból Jakobinak hit- elméletéliez fordul segítségül. így alapít meg Fries a jelenség világára nézve egy tudást, a jelenség lényegére nézve egy hitet s a jelenségnek a lényeggel való egyesítése és utóbbinak megisme­rése czéljából egy közvetítő sejtelmet. Fries psychologismusának új alakja az angolok empir. psychologiai vizsgálódásai által befo­lyásolt Beneke rendszere. Kant követői és védői között jelentéke­nyek még Schultz J, az észkritika első értelmezője; Schütz, a jénai „Alig. Literaturzeitung“, Kant bölcsészete legtekintélyesebb orgánumának megalapítója, a bölcsészettörténet terén Tennemaur és Buhle, főleg pedig Reinhold K. (1758—1823.), a ki levelei által Kant bölcsészetéről terjesztette a kritícismust, mint jénai tanár a jénai egyetemet a Kant bölcsészetével foglalkozó tanulmány­nak központjává tette s Kant elméletének új alapot adott, a midőn az érzékiség s az értelem egységére törekedett az általa kifejtett elő­terjesztő képességben („ Vorstellungsvermogen“)1. ügy ő. mint Beck2 (1761—1842.), ki hasonlóan a „Ding an sich“ elhagyásával a Kant-féle észkritika hiányait törekedett kiegyeztetni, Fichte bölcsé- szetének útját egyengette, mely Kant részleges kritikáinak egységes rendszeres alapot adott. Fichte rendszere mellett, mely Kant kriti- cismusát egyenes irányben tovább fejlesztette, mellékágon Schopen­hauer és Herbart sok tekintetben ellentétes bölcsészete is Kant rendszeréből fejlődött ki. Leginkább érezte Kant alapgondolatainak hatását és befolyását a többi tudományágak mellett a theologia3 névszerint a rationalisták örömmel üdvözölték a hittannak az erkölcs­tanra való visszavezetését s a positiv vallásnak a láthatatlan egy­1 »Versuch einer neuen Theorie des menschl. Vorstellungsvermögens«, 1789. Magyar követője furgstaller bölcs, műveiben. 2 Főműve: »Einzig möglicher Standpunkt, aus welchem die krit. Philosophie beurthellt werden muss«. 8 Gass »Kant’s Einfluss auf die Theologie«, i. m. III. 31—37. §.

Next

/
Oldalképek
Tartalom