Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887
15 tivusnak folyománya nem érti a vallásnak életközösségi jellegét, az embernek vallásos életviszonyát az istenhez,1 a miért is az újabb vallásphilosophiának Kant, Schleiermacher és Hegel synthesisére kell törekednie. 3. Az erkölcstanból, névszerint az erkölcsi törvényből vezette le Kant „Metaphys. Anfangsgründe der Rechtslehre“ 1797 c. művében, a „Metaphysik der Sitten“ I részében a maga jogelméletét, mint a gyakorlati bölcsészet 2-ik részét.1 1 2 Szerinte az erkölcstan erény törvény vagy erény tan és jogtörvény vagy jogtan, s mig a törvény, mint a külső szabadság szabálya csak a külcselekvényekre vonatkozik s ezeknek kényszerittető legalitását követeié, addig az erénytörvény mint a belső szabadság szabálya, azt követeli, hogy a cselekvés ösztönző rugója a kötélesség’nek eszméje legyen, úgy hogy ennélfogva a szabadság az erkölcstan s a jogtannak közös kiinduló pontját és végczélját (a szabadság fennállása és megóvása) képezi. A jog szerinte azon feltételek öszfogalma, melyek alatt az egyiknek szabadsága a másiknak szabadságával, valamely általános törvény szerint összeegyeztethető. A jog a maga megvalósulása czéljából az államot követeli, mely mint olyan, a jogi ténykedésnek czélja és korlátja. Az állam az eszmék eszméje és követelménye. A jogállamot egyrészt a minden embert megillető szabadság, másrészt a minden alattvalót megillető egyenlőség s végre a minden állampolgárt megillető önállóság alapeszméi szerint kívánta berendeztetni. Az egységes államhatalom 3 alkatrésze, a törvényhozás, a végrehajtó s a bírói hatalom. Kant ezen formalistikus államtana mellett említendő még: „Zum ewigen Frieden“ 1795 ez. műve, a melyben az emberiség fejlődése történetének végczélját az örök békében, mint a magasabb kulturális fejlődésnek eredményében látja, s a melynek egyes alaptételeiben az oly fontos belső kölcsönhatást fejtette ki a belső állami szervezet s a külső háború, vagy béke1 Némethonban a Wöllner-féle orthodox konservativ ministerium megtiltotta Kant vallásphilos. elméletének a prot. egyetemeken való tanítását. Nálunk Magyarországon a helytartó-tanács tiltotta meg 1795-ben Kant bölcsészeiének egyetemi tanítását. 2 V. ö. Ahrens »Naturrecht« 6. kiad. 1870. I. »Gesch. der Rechtsphilosophie« 136—149 I. , Bluntschli »Az általános államjog és a politika története« ford. Acsádi, Bpest 1875—76 II. köt. i—26. 1., s Werner »A bölcs jogtudomány történelme« 2. kiadás Budapest 1881. 166—168 §. Kant jogbölcsészetét alaposan fejtegeti Ahrens »Kant« ez. czikke a Bluntschli- féle »StaatsWörterbuch« V. 463—482. 1. V. ö. még: Medvecky »A nemzetközi jogelmélete Kant philosophiája szerint« Budapest 1882. A németeknél a büntető jogász Feuerbach (*775—1842) alkalmazta a kantianismust az észjogra, kit aztán Rehberg (1787—1862.) és Zachariü (1769—1843.) követett. Magyarországon Kant jogbölcsészetének követője Szilágyi J. m-szigeti tanár »Természeti törvénytudomány« Sziget 1813. ez. művében, a melyben az egész észjogot tárgyalja.
