Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885

lasztmányi gyűlés azonban, a jogakademia anyagi erejének fogyatékos volta miatt, e tanintézet működésének felfüggesztését volt kénytelen javaslatba hozni, a mi az u. e. évi június 29-ki pártfogósági gyűlésen, további intézkedésig, határozatilag ki is mondatott.

Ezen most említett pártfogósági gyűlési határozat meghozatala után jogakademiánk működésében ismét 2 évi szünet állott be, mely alatt col- legiumunknak, az ügy iránt melegen érdeklődő tetterős pártfogósága minden tőle telhetőt elkövetett arra, hogy a tanintézet anyagi viszonyait rendezve, azt ismét megnyithassa. És a tiszta lelkesülni tudás az üdvösnek ismert eszme létesítésére, a lankadatlan buzgalom a kegyes adományok gyűjtésében, s az önzetlen áldozatkészség az adakozásban, meg is hozták remélt gyümölcsüket.

Az 1876. október 12—13. napjain tartott egyházegyetemes gyűlés (jkv. 33. p.) sajnálattal vette tudomásul collegiumunk folyamodványából azt, hogy »az anyagi pártolás hiánya miatt és más mostoha körülmények súlya alatt* jogakademiájának beszüntetését volt kénytelen kimondani; — s meg lévén győződve ezen intézet fennmaradásának szükséges voltáról, megújította a múlt évi határozatot, — másfelől pedig felhívta a tiszai ev. egyházkerületet, hogy saját kebelében tegyen meg minden tőle telhetőt e tanintézet felélesztésére, s hogy szükség esetén adóztassa is meg magát. Ezen határozat felemlitésével meg lehet jegyeznünk azt is, hogy az az 1877. október 11 —12. napjain tartott egyházegyetemes gyűlés által (jkv. 29. p.) ismételve lett.

1877. január 10-kén Eperjes sz. kir. város közgyűlése kimondotta, hogy a 4. évfolyamú jog- és államtudományi kar gyanánt felállítandó jogakademia fenntartásához, a felállítástól számítva 10 éven keresztül, évi ezer forinttal fog hozzájárulni. A szép példa lelkes követőkre talált, s a coll. részéről Jelenik-Almássy István felügyelő elnöklete alatt, a város részéről pedig Kardos Tivadar elnöklete alatt, kiküldött bizottságok, áldozatkész testületekre, s vallásktilömbség nélkül áldozni tudó egyesekre találván, mindenütt a legszebb eredményt voltak képesek felmutatni.

Különösen kiemelendő e helyütt is Sárosmegye törvényhatóságának 1878. évi június 13-kán 4.572. sz. a. hozott azon határozata, melylyel a Dessewffy család tagjai és az adakozók legnagyobb része által kiállított engedély alapján, beleegyezett abba, hogy a Dessewffy Aristid honvéd- tábornok emlékére állítandó szoborra begyült összegek (15.246 frt 59 kr.) jövedelme egy Desseffy Aristid nevéről nevezett jogakademiai tanszék díjazására fordittassék ; mint a határozat mondja: »egy oly intézmény javára, mely a múlt példájára, a hazai jogtudomány és nemzeti közszellem terjesztésének hathatós eszközéül ígérkezik, s Eperjes város és vidéke anyagi jólétének emelésére szolgálandó A törvényhatósági közgyűlés ezen határozata a nm. m. kir. belügyministerium u. a. évi október hó 9-kén 39,871. sz. a. kelt leirata által helybenhagyatott.

A jogakademia anyagi erejének ily módon való megszilárdulásával az 1878. évi junius 29-ki pártfogósági közgyűlésen ki lett mondva az, mi