Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1884
Előszó. Az 1884/5-ki iskolai év az eperjesi ev. kér. Collegiumra nemcsak nehéz, de gyászos évnek is mondható. Nehéz azért, mert az egész Collegium az újonnan elfogadott s a coll. pártfogóság által már ez évre kötelezöleg megállapított „Szervezet“ szerint rendezkedett, a mi, tekintve azon általában ismeretes tényt, hogy az új viszonyok új nehézségeket gördítenek a szerves intézeti élet elé, már magában véve is elég gondot okozott a coll. elöljáróságnak s igazgatóságnak; ezen felül nehéz azért, mert nemcsak a theologia rendezte he életét az új viszonyoknak megfelelőleg, az eddigi három évfolyam helyett négyre osztván be s több újjal szaporítván, s így az egyetemes ev. theologiai akadémiával összhangzásba hozván a tantárgyakat, a tanfolyamokat és az egész tanulmányi rendet; hanem és főképen, mert a főgymnasium is, a melynek kilátásba volt helyezve az államsegélynek 1885. január ] -tői való folyóvá tétele, új életviszonyok közé lépett, midőn, hogy az átmenetet a felekezeti ev. egyetemes gyülésileg megállapított, úgynevezett acsai tantervről az államsegély igénybevétele által reá kötelezővé válandó állami középiskolai tanrendre megtegye, mindazon intézkedéseket foganatba vette, melyek ezen nehéz teendő pontos és hiánytalan megtételére szükségesek valának; megtette pedig ezt daczára annak, hogy ez által súlyos terheket rakott egyes tanárainak vállaira. És ekkor jött azután még közbe az, a miért ezen évet gyászosnak kell mondanunk: ugyanis a Collegiumnak büszkesége, a collegiumi tanárok nestora, a Collegiumnak sok éven át kitűnő igazgatója s 51 éven át országhírü jeles tanára dr. Vandrák András, a gymnasiumban a magyar s latin irodalom és a bölcsészet tanára, a Collegium végtelen nagy veszteségére és fájdalmára 1884. szeptember 14-kén, a múlt iskolai évben megünnepelt 50 éves tanári jubileuma évfordulója előestéjén elhunyt. A közel s távol meghozta tisztelőit, a megyei és városi hatóságok, közeli s távoli kartársai, rokonai, ismerői, egy fényes nagy sokaság tette ritka fényessé temetését, melynek megható voltát a helybeli t>7-ik számú gyalogezred katonai zenekarának gyászindulója, közreműködése emelé. A dr. Vandrák A. elhunytával a Collegiumot ért veszteséget eleven színekkel festik a szeptember 16-kán megtartott temetése alkalmával mondott s alább közlőit beszédek. És ekkor a már meglévő teherhez még más új teher háramlott a gym- nasiumi tanárokra, a kik már csak a többi intézetek tanári karainak segítségével bírták a kiszabott órákat betartani. Azonban új nagy szerencsétlenség érte a gymnasiumot, Otrokocsi Végh Dániel tanár betegeskedni kezdett. Most tehát ideiglenes póterőről kellett gondoskodni. Ideiglenes tanárul megválasz1
