Kerül. evangélikus collegium, Eperjes, 1881
4 dóst: 1. miként fejlődik az emberi ismeret fokonkint a szemléletek, képzeletek és fogalmak segítségével a teljes tudatig ; 2. mit tudunk teljes bizonyossággal ; 3. melyek az emberi tudat határai ? 1. Az emberi isméret fokonkénti fejlődése fel a teljes bizonyosságig és tudatig. Felismerni, megismerni valamit, a mivel éiintkezósbe jönnek, képesek már számos alsóbbrendű állatok is p. o. pókok, hangyák, méhek stb. még inkább a nemesebb szervnek, a vándor- és éneklő-madarak, a kutyák, lovak stb. kivált mint házi állatok, melyeknél csodáljuk, hogy mennyire képesek magokat nagy távolságokra s nagyobb időközökben is tájékozni s a tárgyakat egymástól élesen megkülömböztetni, mi fel- és megismerés nélkül lehetetlen volna. De az ember ismereti képessége, — érzéki fogékonyságánál és szellemi önműködésénél fogva jóval szélesebb, dúsabb, határozottabb, behatóbb, és teljesebb, kivált ha öntudatos. Minden ismeret érzéki hatások nyomán észrevevéssel s megérzéssel kezdődik (äönljrneljimmg, Gnupfinbung), mely eleintén felületes, bizonytalan, öntudatunkon kívül eső. Az elemek benne : valamely jelen lénynek, vagy történőnek, tüneménynek észrevétele, a testek valamely tulajdonságának, színe, hangja, ize, szaga, hideg-meleg, száraz-nedves voltának közvetlen megérzése s az ezeket kisérő kedves vagy kellemetlen érzetele; itt jelentkezik már belsőnk állapotának megfigyelése is. Ez az egyszerű kül- és belérzékbeli tapasztalatok világa, közvetlen és szemléletei ismeret, mely a lélek élénk érdeklődése mellett s ha többször ismételjük, folyvást gyarapodik, határozattabbá s világosabbá válik. Itt kezdetben csak a szemlélet s érzemény tartalma, az anyag érdekel bennünket és lép előtérbe : de csakhamar jelentkezik az alak s annak különfélesége is, melynél már nemcsak az érzék működik, hanem ezzel egyetemben lelkünk alakitó, mintegy rajzoló ereje, mely is a schematikus képzelődés s a mit eredményez, az a tér- s időbeli formák tiszta szemlélete a vonalok hánya-menete és összefoglalása, a kiterjedésnek, nagyságnak, távolságnak, a tárgy fekvésének, rövidebb-hoszszabb ideig való tartásának stb. megfigyelése s az érzékileg észrevett tárgyaknak ezen tér- és időbeli rámákba való befoglalása. Itt már több lelki működés szerepel u. m. megfigyelés, észrevevés, megérzés, leképzés, mintegy lelki photographia, további érdeklődés, megtartás az emlékezetben ; sokszor mindezen működések ismétlése, s ez által gyarapodása, a képzeletek szegónyebb-dusabb, lassub elevenebb társulása (adsociatio) a rokonság s ellenesség törvényei szerint. Most közbelép a meggondolás, logikai egybevetés, reflexio, összehasonlítás, megkülönböztetés, a rokonuló elemek okos összefoglalása, a különbözők kihagyása, vagyis a fogalmakat alkotó el-kivonás, abstractio. Az értelmes
