Kerül. evangélikus collegium, Eperjes, 1881
0 II. A hit világa bölcsészeti szempontból. 1. A hit fejlődése az ember lelkében. Az emberi lélek ősvágyainak egyike, az isteninek sejtése és móltányo- lása. Ezen sejtés sem nem ábránd, sem nem idegen elem. („Est deus in nolis“). E sejtés kivált a többi ősvágyak ép fejlődése mellett, korán nyilatkozik, már az ép gyermeknél is. Igaz, hogy ez eleintén homályos, bizonytalan és zavart, mint minden más lelki működés, időfolytán azonban ha el nem fojtatik, mindinkább erösbödik, tisztul bizonyodik. Ez az első ösztönszerü revelatio. (£)aé gibt bacon í?unbe.) A fejlettebb ember ezen sejtés sugallatainak, tehát az isteninek érzetére s észrevételére feleszmél, sőt világos öntudatra emelkedik, mely a revelatio második s magasabb fokának mondható. Ezen eszmélet- s öntudattal párosult sejtéshez korábban ugyan a plastikai képzelődés, később a reflexi vus és bíráló gondolkodás is csatlakozik s becsúsznak számos hibák és tévedések. (Babona, bálványok álokoskodással sophismák, hamis tanok stb.) A tisztán érző szív s az igazra feleszmélt ész sugallata mellett az isteni mindig világosabban s úgy jelentkezik lelkűnknek, mint tisztán szellemi és szent hatalom. Ez a belső revelationak harmadik s befejező foka, melynek tartalmát majd alább fogjuk részletezni. az isteninek jelentkezése az értelemben és eszméletben eredetileg mindenkor belső ; de a mi a lelket hatalmasan betölti, az külsőleg is kiván nyilatkozni s teszi azt nemcsak ihletett szavakban, költöilcg, (első revelátorok a poéták, részben mint valódi próféták, — „poeta sacer interpresque deorum“ llor.) hanem eszméit, érzelmeit mintegy megtestesíteni törekszik a kültermó- szetbeu s társadalomban. S keresve talál is az őt közvetlenül környező természetben rokon-képeket, symbolumokat, analógiákat s minél elevenebb az érzelme és plastikaibb a képzelő ereje, phantásiája, annál ’ dúsabb alakokat teremt magának, annál gazdagabb a mythologiája (Diis omnia plena). Sok elemek közreműködése szükséges belső- és külsőkóp, mig egy- egy bölcs, annál ritkábban egy-egy nemzet tiszta monotheismusra képes felemelkedni. Az isteninek jelentkezése érző szivünkben és gondolkodó elménkben mindjárt hatni is kezd lelkünkre, mint sajátságos elem és erő sajátszeiüleg „Az istenit sejtő ép lélek hiszen sejtelmeinek s hiszi az istenit ; az istenit
