Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
28 és államférfiak erényei gyakran a tisztán politikai célok elérésének is legkitűnőbb eszközei; Machiavelli maga elismeri, hogy az emberiesség egy példája nagyobb hatással bír, mint a nyers hatalom és erőszak,') s hogy a jótétemény szoros kapcsokkal övezi egymáshoz a fejedelmet és a népet.2) Mások erkölcstelen cselekedeteinek puszta fölhasználása az állam javának előmozdítására, sohasem kárhoztatható, ha azokat az illető államférfit! nem maga idézte elő s azok valódi véletlen gyanánt merülnek föl. Objectiv tények fölhasználása ugyanis valamely magában véve tiltatlan cél elérésére nem el- lenkezhetik a törvénynyel; az államférfiu erkölcsi kötelme nem abból áll, hogy a külvilág valamennyi s jelesül kezelése alá nem is helyezett viszonyait előbb az erkölcstörvény értelmében rendezze, mielőtt létezőknek elismerné, hanem csak abból, hogy önmagára s a maga kezdeményezésére nézve az erkölcstörvény korlátái között maradni igyekezzék. Mások cselekményeiig mások felelősek, és ha mások erkölcsiségének hiánya gyá- molithatna bennünket tiltatlan céljaink elérésében, úgy valóban dőreség volna, sőt céljaink tekintetéből gáncsolandó is, ennek hasznát nem venni vagy az ily tényt számításon kívül hagyni. Csak ott veszi kezdetét a magunk erkölcstelensége, a hol az idegen vétket nem mint tényt kapjuk, hanem előidézni, előmozdítani akarjuk; az ily esetben magunk is osztozunk a felelősségben s a vétek bennünket is terhel.3) Midőn például 11. Fülöp spanyol király gyilkosokat bujtatott föl, hogy Erzsébet angol királynő élete ellen törjenek: ez bűntény volt, melyet sem a spanyol állam javára való hivatkozás, sem Y. Pius pápának vallási tekintetekből nyilvánított helyeslése nem menthet; s ismét csak a reformátió korának bizonytalan erkölcsi közérzületéről tesz tanúságot, hogy Bayard lovagot kortársai ritka erényhős gyanánt magasztalták, mert a ferrarai herceg azon ajánlatát, hogy ölje meg a pápát — ki az ő s a herceg élete ellen agyarkodott — visszautasitá.4) A hatalom birtoklóinak azonban kétszeres elővigyázatra s valódi, határozott akarattisztaságra vau szükségük, ha ily cselekményekkel szemben a felelősségtől mentek akarnak maradni; itt maga a kétértelmű passivitás az egyenes megakadályozás helyett, — mihelyt a hatalmasnak tudomása volt a tett felöl, — az erkölcstelenség bélyegét süti reá; e mellett nem szabad feled') Discorsi III. könyv, XX. fej.-) Principe 10. fej. 3) L. Mohi id. müvében 85. §. 4) L- Laurent: Études sur l’bistoire de l’humanité X. 390. 1.
