Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
17 szonylag erkölcstelen államot tiltatlan eszközökkel s a polgárok többségével egyetértve megváltoztatni kell igyekeznie, vagy — el kell azt hagynia ;') 2., kinck-kinek kötelessége a maga jogait annyira, menynyire észszerű életcéljai kívánják, érvényesíteni, de sokaknak, a közületnek észszerű céljait saját céljai fölé tartozik helyezni; a hol pedig valamely jog érvényesítése a jogosultra nézve nem szükséges, másokra nézve pedig hátrányos, ott az mindenesetre abbanliagyandó; 3., mások iránti jogkötelezettségeinek az állampolgár ön- kénytesen, a kellő időben és a jogosult minden terhelése nélkül megfelelni tartozik, mert a szilárd jogrend előmozdítása fontos erkölcsi kötelem; minden jog, a mig fennáll, tiszteletben tartandó s csak tiltatlan eszközökkel szabad javítását sürgetni ; 4., az általán hasznos a különhaszon elé, a fontos a jelentéktelen elé helyezendő, a hol csak választás történhetik ; 5., az erkölcstörvény nemcsak a cselekedetek tartalmát, hanem végrehajtási módját is kötelezi, a szükségtelen halasztás, akadékoskodás, barátságtalanság a bár különben jó cselekmények végrehajtásában tehát szintén erkölcstelen. Megállapítja ezután Mohi az alkotmány erkölcsi feladatát s szól az államfő, a polgárok s az államügyek kezelésével megbízottaknak államerkölcsi kötelmeiről csak azt kivánom röviden megismertetni, a mit a többször nevezett iró a külügyi viszonyokban fennálló erkölcstorvényröl mond. Erre nézve Mohi mindenekelőtt kikel a modern európai külpolitikai praxis erkölcstelensége ellen, s azt mondja, hogy ez azon tér, melyen még a lelkiismeretesebben gondolkodó államférfiak is túlteszik magukat a morál követelményein. Mint a nemzetközi politikába beférkőzött legközönségesebb erkölcstelenségeket tünteti fel: 1., a gyengébb államok elnyomását vagy teljes meghódolta - tását puszta hatalomvágyból, — azoknak gyámolitása s védelme- zése helyett; 2., más államok belső fejlődésének ármányos utón való irigy meggátlását, — holott az államerkölcs követelménye minden háborí- tástól való tartózkodás, sőt a saját kárunk nélküli gyámolitás volna; 3., a nemzetközi közlekedés minden szűkkeblű és rövidlátó akadályozását; J) Azon kérdésre nézve: mikor legyen szabad az á hatalom iránt tartozó engedelmességet megtagadni, lásd: über die Grenzen d. bürgerlichen Gehorsams. 2
