Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
\ 15 vezni; mig egyes írók — figyelemmel azon változott alapok, föltételek és célokra, melyekkel az erkölcstanból átültetett elvek az államéletben találkoznak, a privát-moráltól megkülönböztetik az állammorált, értvén ezalatt az erkölcstannak az államélet viszonyaihoz alkalmazott szabványait.') Az előbbiekből kitetszik, bogy a politikai életben érvényt igénylő erkölcsszabályok köre, a politikai morál, mint valódi megtestesülése a politika és morál közötti viszonynak, eléggé kiterjedt és tartalmas arra, hogy tudományos vizsgálódás tárgyát képezze; s lia azon tévfogalmakat tekintjük, melyek e kérdést a gyakorlati életben összezilálják, s azon veszélyeket mérlegeljük, melyek e tévnézetekből eredhetnek, el kell ismernünk, hogy e téren a fogalmaknak tisztázása s megállapítása a tudományra nézve, fejlettsége mai fokán elodázhatlan kötelesség is.2) Annál nevezetesebb irodalmi jelenségnek kell azon, a hires német államtudós Mold Robert által kezdeményezett irányt tekintenünk, mely szerint politikai erkölcstan vagy állam-erkolcs- tan mint az államtudományok egyik ága rendszeresen volna művelendő, mint azt az államtudományok encyklopaediájában adott vázlatban tünteti föl.3) Mohi az államerkölcstan önálló művelésének szükségességét következőleg indokolja: „Alig volna szabad bizonyításra szorulnia, hogy az államot tárgyazó tudománynak nem szabad az erkölcsiség álláspontját elhanyagolnia. Az erkölcsi államkötelmek szabályszerű kifejlesztése nemcsak azok tudatát gyarapítja, tartalmát felderíti és ezáltal sűrűbb s üdvösebb gyakorlására alkalmat nyújt, hanem ezen figyelembevétel elméletileg is szükséges. Ugyanis csak akkor tárgyaltatott az emberek államéletének minden oldala, és csak akkor derittettek fel a különböző felfogások minden törvényei, ha a tisztán észszerű felfogás is előadatott és a kikényszeríthető (jog) mellett a kívánatos (erkölcs) is fölemlittetett. A mily bizonyos, hogy az államtudományok teljes rendszeréhez a rideg J) Lásd Bluntschli Lehre III. 16. 1. 2) Ennek dacára magyar politikai Íróink, — legalább Kaucz és Karvasy, kiktől a politikát tárgyazó rendszeres műveket bírunk, —• ezen kérdést majdnem teljesen figyelmen kívül hagyják; Karvasy szól a politikának viszonyáról a természetjoghoz (Alkotni, és igazságügyi politika 7. 1.) de nem az erkölcstanhoz ; Kaucz annyit mond, hogy a politika közeli viszonyban van az ethikával vagy morálbölcselettel, mely bizonyos tekintetben alapját és forrását képezi. (Lásd : Polit, tudomány 13. §.) Ezen igénytelen tanulmány indokául tehát az is szolgált, hogy általa a politikai morál tudományos tárgyalásának irodalmunkban is utat akartam nyitni. 3) Robert v. Mold: „Encyklopaedie der Staatswissenschaft“ 76—83. §§. Magyarra fordította Löw Tóbiás.
