Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1878

8

nél fődolog, hogy czéljának megfelelő, nem pedig, hogy kiválólag szép legyen, p. o. valamely szerszám, gép, bútor, nyereség sat. Ékességgel párosulhat a hasznos, de ne a czélszeriiség rovására p. o. ruha, szék, kocsi sat. A gazda ember mindenkor eleibe fogja tenni a nagyobb hasznot a tiszta aesthetikának. (Konyhakert és nem angol park!)

Tetszik továbbá minden nemesb kebelnek, a kiderített igaz, a magában jó, erényes, és jogos s lehet ismét sok szép is, melynek tartalma egy-egy igazság, vagy erény; de magokban véve ezen fogalmak nem aesthetikai, hanem más méltánylás alá esnek. Még határozottabban tetszik a szabályos, mértéktartó, symmetrikus, s arányos, a harmonikus, rendes és szabatos, s mind az a mely a tökélynek valami nyomát és képét mutatja. Közel is járnak a széphez, sőt vele rendesen egyesülnek a nevezett tulajdonok, de maga a teljes szép még is valami más, mint csak szabályosság, harmonia sat. Ismeretesek ugyanis számos példái az u. n. szabad szépségnek, ahol is sejtjük ugyan a rejtőző szabályt és törvényt, de ez- a szépnek szemléleténél, nem főérdekünk, s nem is főgon- dunk hogy azt nyomozzuk p. o. a fülemile dalában, Pindár hegyi patakként ömlő dicsénekeiben („numeris fertur lege solutis“. Hör.) az u, n. zenephantásiákban, a viruló rét festői szőnyegén, némely kúszó növények szabad és arabesque-féle fonódásainál sat. — Tetszik a holtnak, áléit- és bágyadtnak, tunya- és lustának ellenében az élő, eleven, erélyes, lelkes, serény és buzgó, mert ép erőnek a kifejezője, melylyel a szép is gyakran párosul; de itt is áll, hogy nem minden eleven és erélyes sat. egyszersmind szép is.

Tetszik végre, de nem azért mintha épen szép is volna, sok olyan, a mi ritka, uj, divatszerü, (hisz ez sokszor a legviszásabb, sőt boszantó is), vagy ismét mind az, a mi igen nagy, rendkívüli, csodaszerü, de az ilyen még azért korántsem szép, vagy épen fellengző.

Látjuk tehát ezekből, hogy maga a tetszés s a mi vele rokon, nem egyedüli, nem is biztos kriterionja a szépnek. Már azért, hogy jobban megközelítsék a szépet, magát a tetszést azáltal kívánják némelyek sztikebbre szorítani, hogy csak tiszta, vagy aesthetikai, vagy olyan tetszést akarnak rajta érteni, mely lelkünk