Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1878
14 ugyanis kitűnő typusok a komikumra magában az életben (gyakran van egy-egy falunak és társas körnek egy megtestesült komikusa). De legsűrűbben terem a komikum a művészet derült és felvillanyozott képviselőiben és müveikben. Mindenek felett pedig a drámai költészet az, mely gazdag az ilyenekben, ámbár sok sikerülhet az ügyes festőnek s zenésznek is. (Lásd a szellemdús s nemesb tartásu vigjátékokat Kisfaludy Károly, Szigligeti Ede s mások műveiben), b) A tragikum a fellengzővel rokon, de tőle mégis külömböző aesthetikai alak és jellem. Minden valódi tragikum fellengző, de de nem minden fellengző tragikai. A tragikum lényege egy hősies léleknek következetesen kitartó küzdelme egy magasztos eszme szolgálatában, az ellentálló nagy akadályok ellenében, melyek végre a hőst megbuktatják. A valódi tragikai bajnok mindenkor ethikai jellem s nagyratörő nemes lélek, de hogy minden határozott erélyes akarata, minden lelkesült és rendithetlen törekvése daczára győzelemre nem vergődhetik, annak két főoka lehet, subjective, ha maga hibázott el valamit, akár a kitűzött czélra, akár a használt eszközökre nézve, objektive pedig vagy a sors mostoliasága, vagy az emberek, mint magokat sértetteknek érző, engesztelhetetlen boszuval telt, irigy és gonosz felek azok, kik a győzelmet lehetetlenné teszik. A tragikai hős, jó ügye öntudatában s szilárd bizalommal maga iránt, törhetetlen lélekkel halad magasztos czélja felé, több tényezőket tán elnézve, a hitvány lelkeket megvetve, a gonoszoknak hadat izenve s igy az akadályokat szaporítva és fokoztatva, végre oda jut, hogy az akadályok halmaza, mint egy felzudult tenger, reá rohan, vagy mint egy alapjában és kapcsaiban általa megingatott bástya, romokba dől, s őt magát is, a bár Titáni s valóban csodálandó erővel küzdőt, maga alá temeti. A hős testi élete igy tönkre megy, de nemes czélok érdekében nemesen küzdő lelke, jelleme, becsülete érintetlenül marad s tiszteletre és csodálatra, nem pedig sajnálatra ragadja mind azokat, kik őt méltatni tudják. (A sentimentalis és csupán pathematicus tragicum nem az igazi). Itt azonban nem annyira a művészet igen különböző jellemű trag, hőseire gondolunk, kikben gyakran csak önző és pusz-
