Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877
20 vezet, de még inkább az egészséges községi közszellem, (mindnyája mindegyikért,) s ennek kifolyása a humanus, de erélyes községi rendőrségi szabályzat s annak lelkiisméretes kezelői, kik az erk. romlást a községben megakadályoznák. A községi józanon humánus közszellemnek befolyással kellene bírnia a hanyag, és ferde irányt vett, vagy egészen tehetetlenekké vált családi körökre is. „Hoc fonte derivata clades In patriam populumque fluxit“. Az összes tanodák is nemcsak oktató, de nemes erkölcsöt, jellemet fejlesztő intézetekké váljanak s minden tanár egy-egy élő példánya az erk. jellemnek. Maga a nevelés inkább spártai mint párisi szellemű. (Sustine, abstine.) Nagy erk. hatással volna a felserdült ifjakra nézve, ha, a midőn tanéveiket bevégezve, a közélet színpadára lépnek, községi, vagy megyei közünnep alkalmával, nyilvánosan ünnepélyesen felavattatnának s a haza iránti hűségre, sat. szent fogadást tenni köteleztetnének, az eddig is jelesül működők kitüntetésben része- sittetnének. Végre az összes községi, megyei, állami társadalmi élet erk. épségének megóvása- s gyarapítására, humanistikus szellemű, de erélyes országos intézkedések mellőzhetlenül szükségesek, ne hogy a jobb erkölcsök süllyedésével az következzék be, mit Horátz a maga koráról panaszosan mond: „Damnosa quid non imminuit dies! Aetas parentum pejor avis, tulit Nos nequiores, mox daturos Progeniem vitiosiorem“. — Vandráh A.
