Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877
17 főleg pedig humanus, nemes erk. jelleme, mindenütt eltalálja az illőt és kellőt, a közkedvességüt, a sziveket megnyerőt (eér«It«), pedig nem hiúságból, vagy önző érdek indításából. Mi s hol keresendő az országot, nemzetet vezérlő s boldogító igaz liazafiúság? Az csak a magasztos erkölcsi jellemű nagy lelkek keblében lakik és működik, az önzetlen szeretet s áldozatkészség nemes sugallata szerint. A nagy és nemes lelkek részvevő szeretete végre kiterjed eszményileg az emberiség egyetemére. Az ilynemű általános erényeken kívül, vannak különösek is, melyek az egyes korok, nemek, életpályák és hivatások sajátjai, így más az ifjú, más az agg ékessége; más a férfi, más a nő diszességének jelleme; más a katona, más a földmivelő, kereskedő, művész, tanár, pap sat. sajátszerü erényes erkölcse. — („Videndum, quid quemque deceat, quid non; duo quum faciunt idem, non est idem.“) Még az idő — s helybeli körülmények is tapintatosan figyelembe veendők; mert a mi szabad s nem sértő otthon, illetlen és botrányos lehet nyilvános és szent helyeken s nem arra való időben. A nemesebben nevelt lélek mind ezeket élénk figyelembe veendi (Cic. de offic. I. 99. 106.) hogy a decorumot ne sértse és saját repu- tatiójának se ártson. A cynismus undorító. Az affectatio nevetséges. VI. Az erk. világ ápolása. A józanon kifejlett erk. világ fontossága a tásadalomban már az eddig közlöttekből is látható. De meg lehet erről győződni az életben is, még pedig már nemlegesen is, ha a közélet azon köreit nézzük, a hol az erk. világ vagy még fejlődésnek sem indult, vagy — a mi még szomoritóbb, — már végkép elenyészett. Az ily társaság hasonlít az elhanyagolt kert és mezőhöz, holott is a parlag mást fel nem mutathat, mint szegényes gyepet és bogács- kórót. „Fertilis assiduo si non renovetur aratro, Nil nisi cum spinis gramen habebit ager.“ Még tanuságosabb az észszerű ép és gondos fejlesztésnek positiv eredménye, már képlegesen tartva, a gondosan mrvelt mezőn és kertben. Minden vetemény, fű, bokor, gyümölcsfa szemet- szivet gyönyörködtetőleg díszük s gazdag gyümölcsökkel biztat. Költségbe fáradságba került, az igaz: de van is aztán az okos
