Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877
15 Az eleven kötelességérzet az erk. világ legegyszerűbb, leg- bennsőbb, legtisztább, legkomolyabb, leg jótékonyabb s legszentebb érzete, s tanúsága az ember magasztos erk. hivatásának, melylyel tréfát, vagy hamis játékot űzni nem szabad, büntetlenül nem lehet. A kötelességérzet nem idegen elem, sőt erk. lényünk legbennsőbb sajátja; nincs meg az más lényekben. Az ember reá már azon öntudatban is büszke lehet, hogy reá képes. Nincs okunk fázni a kötelességtől, hisz az erk. méltóságunk bélyege, záloga és eszközlője. A kötelesség pontos teljesítése csak üdvös és díszthozó lehet; a mulasztás ellenben mindenkor kártékony és gyalázatba ejtő. A ki a kötelességet nem ismeri, az jóformán nem is ember még, vagy már; a ki tőle ijedez, az gyáva; a ki mulasztja, bűnös; a ki gúnyolja, az elvetemült gyalázatos. Tartsátok a kötelesség eszméjének s érzetének zászlaját magasan és szeplőtlenül ! Lássa azt, ha szent borzalommal is már a gyermek; lássa lelkesülten és hódoljon neki az ifjú: tanúsítsa iránta való tiszteletét a jellem- teljes férfi, s emlékezzék reá és emlékeztessen mindenkit az agg, ki annak szolgálatában becsülettel megőszült! — Jutalmazza a társadalom a kötelesség lelkiismé- retes teljesítését, ha csak hangos elismeréssel is, de ne csak ne tűrjön meg senkit, a ki kötelességét nem végzi, hanem büntesse a mulasztót érzékenyen, és távolítsa el köréből a hűtlent, a gazt, a becstelent. Úgy lesz az erk. világnak tekintélye a társadalomban s áldásos hatása. — Felmutattuk tehát az erkölcsi világ háromságát, a bescület- érzés, a jog- és kötelességérzet lényegét és fontosságát. Ezek alapján nyugszik a társadalom biztonsága, ezek uralmától és gyakorlatától függ üdve és dísze: bizonyos tehát az, hogy megérdemlik a társadalom s minden miveltebb egyesek gondos figyelmét és folytonos ápolását. „Fiat“ ! — 4. Eddig azt rajzoltuk, a mit az erk. törvény kötelesség gyanánt követel, (erk. dikaiologia): ám lássuk röviden azon erényeket is, melyek a tiszta szeretet, lelki szépség s illem sugallatára keletkeznek, miket az erk. törvény ajánl. (erk. aesthetika). A mik ezen eszmék indításából fejlődnek, azok -az erk. világ fájának mind- meg annyi ékes és kedves virágai, melyek az azokkal ékeskedő
