Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1876

6

Részleteket ád e munka különös része s főleg De Bary Rosta- finsky, Famintzin, Woronin és Cienkowski ide vágó munkái.

A Nyákpöfök jellegkolcsa.

1. A spórák felődnek a termés felületén magánosán s nyelesek.

Ceratium. Famintzinia.

— A spórák fejlődnek tokok vagy sporarejtők belsejében. 2.

2. Az amoebák csoportosulnak vagy sok apró 1—2 m. m. vastag magános termésekké vagy nagyobb tömegekké, melyek végre apró egymástól elváló vagy egymással összefüggő terméskőkké fejlődnek, vagy csak a közös gúnya eloszlik szabályos táblácskákra. 3.

— Az amoebák csoportosulnak nagyobb tömegekké, melyek egyetlen egy gúnyába záratnak. Sem a gúnya sem az egész termés nem oszlik szabályos részekre vagy termésekké. Lyco galeae 7.

3. A gúnya eloszlik batszögü táblácskákra, melyek szögein a tekercsvonalu hajzatfonalak függnek. Ophiuridiae. Ophiuridium.

— A termés áll minden oldalról zárt, vagy tömegesen oldalt összefüggő vagy társasán vagy magánosán álló 1—2 m. m. vastag terméskőkből. 4.

4. A spórátok nem válik végre liálóképü érszövetté s nem tart a spórákon kívül sem feltűnő hajzatot sem középoszlopot. Liceaceae 10.

— A spórátok tart a spórákon kívül feltűnő capillitiumot vagy legalább középoszlopot, vagy a gúnya átalakul érhálóvá. 5.

— A spórátok maga válik hálóképü ereiből keletkező érszövetté. Cribrariaceae. 11.

6. A hajzat szálai bírnak vagy gyűrűsen vagy tekercsvonalban sorakozó varancsokkal, s az egész hajzat legtöbb esetben ruganyosán kiterjeszkedő szövet. Trikhiaceae. 13.

— A hajzat szálai simák, átlátszók vagy áttetszők, legfölebb az ágzugokban felfuvódottak — s mennyiségük csekélyebb mint a sporatömeg. Physareae. 14.

7. A gúnya gömbded vagy félgömbded, sima vagy legfölebb varancsos, s alakul meszet nem tartó hártyákból. 8.

— A termés szabálytalan alakú, meszet tartó, egyenetlenül ránczos vagy göröngyös felülettel. 9.

8. A gúnya két vagy háromrétű, varancsos; a felső és alsó