Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1875
4 csak a tanári erőknek a rendesnél nagyobb mérvű igénybe vétele mellett történhetett, Amaz összpontosítási törekvések azóta örvendetesen sokat vesztettek élénkségökből, mert sokan belátták, hogy a theo- logiai tanítás egy helyen egyesítése által lehetett volna ugyan egy egyetemi színvonalra emelkedhető hittani faeultást fenntartani, de hogy ez összpontosításból eredhető veszélyek és károk, a melyeknek bizton be kellett volna következniök, hasonlíthatlanúl nagyobbak, mint az egyesítésből származható haszon. Azon bajnak, mely némelyek szerint a hittan-hallgatók országosan csekély számában vagyon, a tanításnak egyesítése, kivált az ország legszélén, nem hogy elejét vehetné, mert hiszen a hittan-hallgatók csekély számának okai egészen más téren keresendők, hanem azt okvetlenül fokozná az egyesült intézetnek föld- irati fekvése, mely az ez idő szerinti könnyebb közledés mellett is a hittani pályát a távolabb vidékek szegényebb sorsú ifjúságára nézve nehezen hozzáférhetővé teuné. Ez intézetet természetesen kiválóan az illető kerület ifjúsága látogatná, minek következtében ez látná el a részben eltérő szellemű többi kerületeket lelkészekkel, mi semmi esetre sem volna alkalmatos az úgy is igen elterjedett egyházi indif- ferentismus ellensúlyozására. A theologiai egyoldalúságra mint a hit- tanitás monopolizálásának ijesztő veszélyére csupán rá mutatni is tökéletesen elegendőnek tartjuk. — Úgy hiszszük, hogy nagy részben ezen utóbb említett baj elkerülését czélozza egy újabb egyesítési terv, mely a meglévő hittani intézetek meghagyása mellett, az egyiknek közerővel való emelését czélozza. Hogy oly kerület, mely a maga hittani intézetét is csak nagy erőfeszítéssel képes megtartani egy más anyagilag tán a legjobban ellátott intézetet segélyezzen, oly kívánság, melynek taglalásába ereszkednünk komolyságunk nem engedi. — Meg vagyunk róla győződve, hogy a főtiszteletű egyházkerület saját maga iránti legfontosabb kötelességei egyikének ismeri azt, hogy lelkészeit, kiknek jó szellemétől függ nagy részben az egyes egyházak s igy végre az egész kerület jó szelleme saját közvetlen felügyelete alatt maga képeztesse. Reméljük tehát, hogy az e nyáron tartandó egyházkerületi gyűlés gondoskodni fog az 1873 óta üresedésben lévő theologiai tanszék betöltéséről s hittani intézete további tökéletesítéséről, annál inkább, mert a jogi pálya, mely a múltban a könnyebb boldo- gúlhatás kccsegtetésével, az egyházi térről nem egy, tán épen tehetségesebb ifjút elvont, a nagyobb elméleti és gyakorlati képzettség fokoztatott igénylése által tetemesen megnehezíttetett, minek következtében a hittan-hallgatók számának öregbedése már is észlelhető s
