Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1854
— loll. SZAKASZ. Azon laemeskeblii tisztelt Pártfogók,-Egyház*Községek, Urak *s Asz* s z o m y s ;í g o k névsora, kik 1853töl — 18ooi^ a z e p e r j esi Collegium pénztárát gyarapítani kegyeskedtek. HALA, A’ Tarcza-’s Szekcső-mosta kies fokon, Biikk-’s tőig) hegyektől védve körös körül, All egy becses kert, mellyel oltott Lelkesedett keze őseinknek Már szinte kétszáz évek előtt, legyen Hogy a' művészet ’s a’ tudomány helye És oliyau ültetvény, a’ honnan Nyerjenek ép csemetét hon, egyház. — Két század ónos súlya viharza el É kért fölött és nem sebek és romok Nélkül, kipusztult plánta, kertész ; — Ám de a' bit ’s szeretet ki nem kait Azok szivéből, kik őseik nyomán Indulva, buzgón tudtak, akartak is Áldozni érte újra,— s újra,— Hogy sebiböl fel üdüljön e’kert! Öli bála nektek, ti dicsöült apák!, Hervadhatatlan bála-babér azért, Melly annyiszor fog felvirulni, Mennyiszer a’ tavasz és ezen kéri. És bála néktek, ti dicsöült apák ütódi, forró bála tinéktek is, Kik a’jelenben gyámolitni Őseitek telepét buzogtok ! A’ mit kegyes kéz-’s lelketek áldozott E’ kert javának biztosításául, Meleg verőfény ’s éltető nedv Volt az a’ télies arczu kertnek. 'S im újra zsenriül ’s szende virágot is Kezd nyitni dúsan, melly, ha nem éri baj, Édes gyümölcscsel biztat. És ez Ti nemes érdemelek, barátink: Bennünket illet munka, meg ültetés, ’8 hűn ápoló kéz; de örömünk közös. Öli drága a’reánk bizolt kincs! — — Óvjuk azért egyesült erő\el ! !
