Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Minchá - Délutáni ima
JOJVf KIPUR ELŐTTI NAPON 36 rátának teljesítésére! Isten meg igaz, jámbor gyermekeket adjón neked, kik egész életüket a Tórának és a jótetteknek széntelik, adjon neked becsületes, nyugodt és bőséges megélhetést az Ő bőkezűségéből és nem hús és vér adományából, hogy legyen időd Istent szolgálni, hogy jó és hosszú életre légy bejegyezve Izrael többi jámborával együtt, Amén! Áldás két garasért Egyszer Berdicsevben reb Lévi Jichák kihirdette, hogy erev Jóm Kipurkor az egész napot a templomban tölti, és mindenkitől elfogadja a kívánság-cédulákat (kvitliket) - egy feltétellel, ha személyenként mellétesznek 2 garas adományt. Másnap már kora reggeltől a rebbe asztala előtt tolongott a városka egész lakossága. A rebbe átvette a kvitliket, megáldotta íróikat, s az asztal tűlodalán gyűltek a garasok. A Kol Nidré imára már egybegyűltek a hívők a templomban, de a rebbe nem volt sehol. Már a sameszt is elküldték érte, de azt üzente vissza, hogy még nem mindenki jött el kvitlivel. Végül belépett egy asszony, letette a cédulát és a 2 garast az asztalra, de amikor a rebbe megnézte a cédulát, közölte, hogy nem fogadhatja azt el, mert a kvitliben két személyre vonatkozó kérés van - az asszonyé és a fiáé - de mindössze csak a 2 garast adott. Erre az asszony sírvafakadt és elmondta, hogy reggel óta próbált kölcsönt szerezni, de nem sikerült. A rabbi továbbra is ragaszkodott a fejenkénti 2 garashoz. Ekkor az asszony kijelentette, hogy ő, a fia javára lemond az áldásról, csak a rebbe áldja meg a gyermekét. A rebbe elfogadta az asszony kérését, majd sietős léptekkel bement a templomba. Befelé menet, fennhangon, egyre csak azt hajtógáttá: a szegény asszony lemondott a fia javára, így könyörülj meg Te is népeden, Istenem...
