Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Muszáf ima - Muszáf Ámidá ismétlése
A MUSZÁF ÁMIDÁ ISMÉTLÉSE 266 majd hogy kilehelte lelkét, elszállt lélegzete, kiszállt belőle a pára, elhagyta őket létük - most meg bírájuk hallgatja ki őket, kiknek halálbüntetés járna, csak irgalma élteti őket -azért tisztelettel adóznak neked, örökké élő, s veled dicsekedhetnek - Becsukják a frigyszekrényt. Előimádkozó, majd a közösség: Aki dicsénekeik felett trónol, a fellegeken szárnyal, az áldott, a Szent! Előimádkozó és közösség: Bizony szeráfok állnak körülötte! Előimádkozó, majd a közösség: Egyik a másiktól kérdi, egyik a másiknak mondja, hol van a magasztos lakhelye, hogy imádhassák, szentelhessék szép hangfutamokkal. Előimádkozó és közösség: ןכבו Ezért hát Téged szentelünk meg, hiszen Te vagy Istenünk, a Király. הנתנו ףקת Mondjuk hát el* e nap szentségének nagyságát, hiszen félelmetes és rémületet keltő az! E napon tetőfokára ér uralmad, trónod irgalomra alapul, de igaz törvényt ülsz rajta. Bizony Te vagy egyben a bíró és a vádló, a szakértő és a tanú, Te írod és pecsételed, Te jegyzed fel és veszed számba, emlékezvén mindenre, ami feledésbe ment,*... (folytatás a 269. oldalon) * רכזתו לכ תוחכשנה ...mindenre, ami feledésbe ment... Isten nem ismeri a feledékenységet, előtte minden tudott és ismeretes. Reb Jiszráél, a neves ruzsini cádik szerint, az isteni emlékezet kétélű: ha valaki nem emlegeti állandóan saját jó cselekedeteit, vagyis úgy tesz mintha megfeledkezne róluk, akkor Isten emlékszik azokra, számításba veszi azokat. Azonban ha valaki állandóan saját érdemeit emlegeti, akkor az Örökkévaló figyelmen kívül hagyja azokat.
