Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Muszáf ima - Muszáf Ámidá ismétlése
A MUSZÁF ÁM1DÁ ISMÉTLÉSE 265 Kiknek sokféle az arcuk, de tűnő a fényük, a gyenge érteiműeknek, kik rosszat forralnak s ebben rejlik dicsőséged! Akitől rettegnek A széles pusztaságon, a végtelen egekben, a ködfelhőzetben, lakhelye kárpitjai mögött kikre félelmed száll; De kedveled dicsénekét a bűntől szennyeseknek, kik rejtenék foltjaikat, de csapdába estek, keserű a sorsuk -ebben rejlik dicsőséged! Akitől rettegnek rejtett ösvényein, a fénylő magasban, az égboltozat felett, míg a felhőket mozgatja- félelmed száll rájuk -De kedveled dicsénekét a rosszat tevőknek, kik tele vannak bosszúsággal, nem ismerik az igazat, bár kiskoruktól fogva gondoztad őket -ebben rejlik dicsőséged! Akitől rettegnek a ״szent, szent”-be kezdők, az ״áldott”-at mondók, a négyarcúak, kik hat szárnyba burkolóznak (az angyalok)- mert félelmed száll rájuk -De kedveled dicsénekét a semmibe veiteknek, kik hízelgést színlelnek, bár messzi tőlük az igazság, nincs bennük abból semmi, -ebben rejlik dicsőséged! Akitől rettegnek a tűzből pattantak, a tenger ösvényei, a magas égbolt és az angyalok seregei- mert félelmed száll rájuk. De kedveled a dicséneket a halandók szájából, a puszta senkiktől, az elszáradt fától, a múló árnyéktól, a hervadó bimbótól, ki már lemondott életéről,
