Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Sáchárit - Reggeli imák - Mázkir
SÁCHÁR1T / REGGELI IMÁK 235 Áldjuk mi is az Örökkévalót most és mindörökké, halleluja! (Zsoltárok 115:18.) Mialatt helyére viszik a tóratekercset, az előimádkozó ezt mondja: Dicsérjétek az Örökkévaló Nevét, mert egyedül az O Neve magasztos! Közösség: Fensége földön és égen, népe becsületét nagyra emeli, dicséret jár minden hívének, Izrael fiainak, a Hozzá közel álló népnek. Dicsérjétek az Örökkévalót! (Zsoltárok 148:13-14.) Hétköznapon ezt mondjuk: דודל רומזמ Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévalóé a föld s ami betölti azt, a világ és lakói, mert Ő alapította a tengerekre, helyezte a folyók szintje fölé. Ki zarándokolhat el az Örökkévaló hegyére, ki állhat szent helyén? Akinek tiszta a keze és szeplőtlen a szíve, akinek szíve nem hiúságra vágyik, s nem esküszik hamisan, annak áldás jut az Örökkévalótól, és Megváltó Istene igazságot szolgáltat neki. Ez az a nemzedék, mely Őt keresi, Jákob [Istene] után jár mindörökké. Kapuk,' emeljétek fel fejete-Szombaton ezt mondjuk: רומזמ דודל Dávid zsoltára. Lássátok angyalok az Örökkévaló dicsőségét és hatalmát, adózzatok tisztelettel az Örökkévaló Nevének, boruljatok arcra az Örökkévaló előtt szent áhítattál! Az Örökkévalót hallani a vizek fölött, a dicső Isten dörgését, az Örökkévalót a nagy vizek fölött. Az Örökkévaló erős, az Örökkévaló fenséges, az Örökkévaló hangja cédrusokát tör szét. Szétzúzta az Örökkévaló a libanoni cédrusokat: úgy ugrándoztak, mint a borjú, Libanon és Szirjon hegye mint az ifjú antilop. Az Örökkévaló hangja lángoló tüzet ont, az Örökkévaló hangjára ואש םירעש ׳ Kapuk... bejáratok... A jegyzetet lásd az 92. oldalon.
