Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Sáchárit - Reggeli imák
SÁCHÁR1T / REGGELI IMÁK 106 ratot és kegyet találjunk szemedben és mindenki szemében, akivel találkozunk, és jutalmazz meg minket jó tetteiddel! Áldott vagy te, Örök Istenünk, aki jó tettekkel jutalmazza népét, Izraelt! יהי ץוצר Legyen kedvedre, Örök Istenem, őseim Istene, hogy ma és minden nap tarts távol az arcátlanoktól, az arcátlanságtól, a rossz embertől, hamis baráttól, rossz szomszódtól, súlyos csapástól, a Gonosz rontásától, súlyos ítélettől, kemény pereskedő féltől, akár népünkből való, akár nem! Izsák feláldozása וניהלא Istenünk, őseink Istene, tarts minket jó emlékezetedben, és küldj nekünk segítséget a magasságos égből! írd javunkra, Örök Istenünk, elődeink, Ábrahám, Izsák és Jáköb iránti szeretetedet, a szövetséget és tetszésedet meg az esküt, amelyet Ábrahám apánknak tettél a Moriá-hegyen, odaadását, amellyel feláldozásra az oltárhoz kötözte fiát, Izsákot, amint az írás mondja: יהיו Mindezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: ״Ábrahám!”, ő meg azt felelte: ״Itt vagyok!” Aztán folytatta: ״Vedd, kérlek, fiadat, az egyetlent, akit szeretsz, Izsákot, és menj el vele a Moriá földjére, hogy feláldozd nekem égőáldozatul egy hegyen, amelyet majd megmutatok neked!” Fel is kelt Ábrahám kora reggel, felnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és fiát, Izsákot, fát hasított az áldozathoz, azután fogta magát, és elindult arra a helyre, amelyet Isten említett. Mikor harmadnapra felnézett, már messziről látta azt a helyet. Akkor azt mondta szolgáinak: ״Ti csak maradjatok itt a szamarakkal, én meg a fiam elmegyünk odáig, imára hajiunk, azután visszatérünk hozzátok.” Aztán fogta Ábrahám a tűzifát, és fia, Izsák vállára tette, ő meg magához vette a tüzet és a kést, s így mentek együtt ketten. Akkor így szólt Izsák apjához, Ábrahámhoz:
