Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Ávinu Málkénu
MÁÁRIV / IMA JOM KIPUR ESTÉJÉRE 95 Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén!] Jöjjön nagy békesség és élet a mennyből ránk és egész ízraelre, s mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén!] (Itt három lépést hátrálunk:) Aki a békét teremti magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre! Mondjátok végül: ámén! [Közösség: Ámén!] לא ארית Ne félj a hirtelen riadalomtól,* sem attól, hogy a gonoszok rád törnek, mint a vész! Csak tervezgessetek, meg lesz az hiúsítva, beszélhettek, nem lesz abból semmi! Öregségiekig ugyanaz vagyok, mikor megőszültök, akkor is én viszlek titeket. Én hoztalak létre, én hordozlak, én viszlek és mentelek meg. Csak az igazak magasztalják Nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt. (Példabeszédek 3:25., Jesájá 8:10., 46:4., Zsoltárok 140:14.) דודל Dávidé. Az Örökkévaló az én fényességem és segítségem, kitől féljek? Életem erőssége az Örökkévaló, kitől rettegjek? Mikor gonosztevők közelednek hozzám, hogy szétmarcangoljanak, szorongat óim és ellenségeim, mind elbuknak és elesnek ők. Ha egy egész csapat üt tábort ellenem, nem fél szívem; ha háború fenyeget, akkor is bizton érzem magam. Csak egyet kérek az Örökkévalótól, arra vágyom: hogy az Örökkévaló házában tartózkodhassam életem végéig, láthassam az Örökkévaló jóságát, és felkereshessem Szentélyét, mert elrejt engem sátrában a baj idején, elbújtat sátra mélyén, magas sziklára helyez engem. Akkor emelt fejjel állhatok ellenségeim közepette. Frigysátrában fogok ujjongva áldózatot hozni, énekelni és dalolni fogok az Örökkévalónak. Halld לא ארית Ne félj a hirtelen riadalomtól... A jegyzetet lásd a 34. olda- Ion.
