Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Ávinu Málkénu
MÁÁRIV / IMA JOM KIPUR ESTÉJÉRE 94 szívedbe, hogy az Örökkévaló - Ő az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincs más!” לע ןכ Ezért Benned reménykedünk, Örök Istenünk, hogy hamarosan meglátjuk hatalmad megdicsőülését, mikor a bálványokat eltünteted a földről, és a hamis istenek mind kivesznek, hogy a világot a Mindenható birodalmává tegyed, s minden hús-vér teremtmény Nevedet említse; hogy a világ gonoszai is feléd forduljanak. Elismerje és felfogja a világ őszszes lakója, hogy előtted kell meghajolnia minden térdnek, rád kell esküdnie minden nyelvnek. Előtted, Örök Istenünk, hulljanak térdre, dicső Nevednek adózzanak tisztelettel, és vállalják mindnyájan uralmad igáját! Akkor, egyhamar és örökké Te fogsz uralkodni felettük, mert Tiéd az uralom; örökkön-örökké fogsz dicsőn uralkodni, amint Tórádban írva van: ״Az Örökkévaló fog uralkodni örökkön-örökké”, s az is: ״Az Örökkévaló lesz az egész Föld Ura, azon a napon egyetlen lesz az Örökkévaló, és egyetlen a Neve.” (2Mózes 15:18., Zchárjá 14:9.) Gyászolók Kádisa' Csak közösségben (minjánban) lehet mondani. לדגתי Magasztaljuk és szenteljük meg nagy Nevét [közösség: Amén!] e világon, melyet kedvére teremtett, érvényesítse uralmát életetek során és egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövőben, s mondjátok erre: ámén! [Közösség: Amén! Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott...] Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott és dicsért, dicsőített és magasztalt, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a Neve annak, aki Szent, áldott Ő! [Közösség: Áldott Ő!] שידק םותי Gyászolók Kádisa: A jegyzetet lásd a 33. oldalon.
