Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
58 Doroghi t. kartársunk első sorban azt mondja, hogy azok a hátrányok vagy azok a bajok, a melyek ma a panaszok forrását képezik, egy jó és modern csődtörvény által is pótolhatók. Ez az argumentum általános, ezt felhozták mindenütt, felhozzák mindazok, a kik az intézményt ellenzik. E tekintetben tiszteletteljes meggyőződésem az, — és ez gyakorlati eseteken alapul — hogy ha a legideálisabb, a legjobb csődtörvényt alkotjuk is meg és azt a legideálisabb módon alkalmazzuk, akkor sem fogjuk azon panaszokat elnémítani és azon bajokat kiküszöbölni, a melyek a csőddel természetszerűen együtt járnak nemcsak nálunk, hanem mindenütt. E téren számos gyakorlati esetet hozhatnék fel. A mi csődtörvényünk, azokat a viszonyokat tekintve, a melyek fennforogtak akkor, a mikor alkották, nem tartozott és ma sem tartozik, a többi csődtörvényekhez viszonyítva, a legrosszabbak közé és a gyakorlatban az a tapasztalatom, hogy bíróságaink ezt a törvényt általánosságban elég jól alkalmazzák, különösen a fővárosban. Mégis azt látjuk, hogy a csődöknek se vége, se hossza. Hogy egy csődből a hitelező 2—3 évnél hamarább kapjon és pedig jelentékeny kvótát, arra alig van eset. Az esetek túlnyomó nagy részében a hitelezők csak hosszú évek múltán egy jelentéktelen hányadot kapnak, igen gyakran semmit sem. Volt például egy olyan esetem is, a midőn egy kereskedő meghalt és a hagyatéka nem csak hogy activ volt, de tetemesen és realiter jelentékenyen meghaladta a passivumait. Ezt a hagyatéki ügyet nem lehetett máskép lebonyolítani, mint csődnyitás útján, mert sem felmenő, sem lemenő, sem oldalrokona nem volt. Nem volt tehát senki, a kivel a hitelezők a bíróságon kívüli legombolyítás iránt megegyezhettek volna, mert a kincstár mint örökös erre csakugyan nem alkalmas közeg. A csőd három-négy esztendeig tartott és kaptak a hitelezők 22—23 %-ot, pedig ezzel a csőddel maguk a hitelezők foglalkoztak. Ennek nem a bíróság az oka; ez a csőd természetében fekszik. Más helyen kimutatni igyekeztem az osztrák statisztika révén, hogy egy csődnek az értéke az által, hogy a csődöt kimondjuk, már 60—65 %-kal kevesebbet ér és ha egy 276
