Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
29 és Németország nagyiparánál és kereskedelménél jóval tőkeszegényebb lévén, a fizetésbeszüntetések által kétessé vált követelések megmentése még nagyobb jelentőséggel bir, mint ezen államokban. Doroghi Ervin a tervezetről a Jogállamban megjelent értékes tanulmányában a kényszeregyezségi eljárás egyik nagy veszélyeként emeli ki, hogy a helyi piacz túltengő érdekei a távolabbi hitelező érdekeire sérelmessé válhatnak. Veszedelmesnek tartja ezt különösen azért, mert gazdasági helyzetünk folytán nagy mértékben vagyunk reá szorulva hitelünknek külföldön való fedezésére, és minden olyan intézmény, a mely a követelések behajtását elodázná, vagy megnehezítené, egyúttal drágábbá teszi a hitelt is. Főleg áll ez akkor, a mikor a követelés közvetlen érvényesitését oly intézmény gátolja, a mely a hitelező országában ismeretlen. Ezzel szemben legyen szabad konstatálnom, hogy Franczia-, Angol-, Olaszországban, Schweizban ezen intézmény kodifikálva van. Hogy pedig Ausztria és Németország gazdasági körei előtt sem ismeretlen, azt a czikkiró úr sem fogja tagadni. Tehát a kényszeregyezségről, mint hitelezőink előtt ismeretlen intézményről szólni nem lehet. Kiemeli Doroghi kartárs úr azt is, hogy a kényszeregyezségi intézmény behozatalával a külföldön gyakran hallott azon panaszok, hogy nálunk éppen nem, vagy alig lehet valami követelést behajtani, még fokozódni fognak, ha a hitelező kénytelen lesz követelésének megrövidítését, vagy az érvényesítés jelentékeny kitolását eltűrni oly érdekek miatt, a melyek tőle távol esnek. Ámde kérdjük, miről panaszkodnak leginkább a külföldi kereskedelmi körök ? A mi csődeljárásunk ellen még fokozottabb mértékben, mint a sajátjuké ellen az a panaszuk, hogy csőd esetén követelésük teljesen vagy túlnyomó nagy részben elvesz és Magyarországon ritka az oly csőd, a melyre a hitelezők rá ne fizetnének. Ha most oly intézmény törvénybeiktatását javasoljuk, a mely a csődnyitások számát lényegesen kevesbbiteni fogja, akkor azt hiszem, ez az érvelés teljesen elveszti hatását. Az pedig kétségtelen, hogy ez az intézmény a csődök 24?
