Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)

Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]

i23 nélkül kedvezőbb feltételeket biztosított vagy csalárdul járt el. A mi ezen a kereten kívül esik, vagyis a commercialis szempont, a vagyoni érdeknek lehető legmegfelelőbb kielé­gítése, már nem alkalmas jogászi mérlegelésre, hanem ki­zárólag a hitelezők autonom elhatározási körébe tartozik. A tervezet jogorvoslatot ad a bíróságnak a csődönkivüli kényszeregyezség tárgyában hozott határozatával szemben; még pedig a jóváhagyást megtagadó határozat ellen az adós­nak és az egyezséget elfogadó hitelezőknek, a jóváhagyó ha­tározat ellen pedig azoknak a hitelezőknek, kik az egyezség ellen szavaztak, de ezeknek is csak abban az esetben, ha nem volt meg a törvényes többség, egyéb indokok alapján pedig csupán akkor, ha legalább Ve-öd rész szavazott az egyezség ellen. Látnivaló, hogy a tervezet minél szűkebb keretre óhajtja szorítani a jogorvoslatot. Én ebben az irányban még tovább mennék és teljesen elejteném a felfolyamodást. Itt nincs és nem lehet szó bonyolódott jogi kérdésekről vagy nehezen tisztázható tényállásról, melyek indokolttá tennék azt, hogy még egy forum foglalkozzék az ügygyei. Ellenben fontos az, hogy az ügy mielébb jogerős befejezést nyerjen. Tapasztalat szerint a soronkivüli elintézés is, hozzászámítva az 5 napi felfolyamodási határidőt és a felterjesztést, leküldést, kiad­mányozást és egyéb segédhivatali teendőket, legalább négy hetet szokott igénybe venni, tehát annyi időt, a mennyi alatt rendszerint az egész egyezségi eljárást be lehet majd fejezni. Az nem indok a jogorvoslat mellett, hogy a csődbeli kény­szeregyezségi eljárásban is megvan. Sőt az egyezségi eljárás­nak mintaadónak kellene lennie a jövő csődeljárására nézve a lebonyolítás gyorsaságában és felesleges formák és jog­orvoslatok kiküszöbölésében. Erre a jogorvoslatra különben azért sincsen szükség, mert a tervezet igen erős fegyvert ad a hitelezők kezébe abban az eset­ben, ha az adós koholt mérleget vagy koholt tartozásokat állított fel vagy ha valamely hitelezőjének a szükséges többség elérése végett a többi hitelező beleegyezése nélkül kedvezőbb feltéte­leket biztosított. Mindezekben az esetekben bármely hitelező keresetet indíthat az adós ellen az egyezségből folyó leenge­désnek hatálytalanná nyilvánítása iránt. Az alapeszme helyes, 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom