Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
97 felmerülő társadalmi, etbikai stb. szempontok odautalnak, egy új formulának, kategóriának felállítása mai jogászi felfogásunk szerint semmiféle nehézségekbe nem ütközik. Itt azonban számolnunk kell az eddig elhangzott vitának azzal az alaphangjával, a mely arra utal, hogy az idevágó kérdéseket lehetőleg a már fennálló jognak keretei közt intézzük el. Nem mulaszthatom el ezzel kapcsolatban ama véleményem nyilvánítását, hogy az előadó úrnak minden tekintetben igen kiváló értekezése főleg ennek ily irányba terelése miatt érdemli meg a legnagyobb elismerést. Ismeretes az a tény, mily fölötte kedvelt théma a törvénytelen gyermekek jogi helyzetének kérdése jogi irodalmunkban. Ezen irodalom legnagyobb részéről csak elismeréssel szólhatunk. Azonban megjegyzem, hogy ennek az irodalomnak azért nem volt és talán azért nem is lesz megfelelő nagy hatása, mert radikálisnál radikálisabb indítványok merülnek fel, a melyek ha elvileg helyeselhetők is volnának nem számolnak az opportunizmus azon követelményeivel, a melyeknél fogva t. i. egy már fennálló jogrendszer keretén belül sokkal nagyobb mérséklettel kell eljárni. Nagy érdeme tehát az előadó úrnak, hogy egész előadását oly módon építette fel, hogy minden egyes kérdésben a fennálló jogi rendnek, fennálló tételes jogunknak intézkedéseivel, vagy legalább is alapeszméjével számol. Kiemelvén az előadó úrnak ezen kiváló érdemét áttérek annak konstatálására, hogy a felvetett kérdéssel, a melynél fogva t. i. a gyermekmenhelv kereseti jogát megállapíthassuk-e, magam is a lex lata szempontjából kívánok egész röviden foglalkozni. Az előttem felszólalt igen t. barátom, Szladits Károly a jelenleg fennálló jog alapján alkotható konstrukcziók néhány igen kézenfekvő módjára mutatott reá. Ilyenek voltak: egyfelől a negotiorum gestio szempontjának, másfelől az alaptalan gazdagodás elveinek érvényesítése. Mellőzöm e két megoldási módnak részletesebb elemzését, annyival inkább, mert hiszen maga a szóban forgó fölszólalás is helyesen utalt egyfelől arra, hogy a jelzett theoriák a kívánatos eredményt nem hozzák meg minden tekintetben, másfelől az amazokból szükségképen folyó némely inkonveniencziákra. 292 97 7
