Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
a törvényes gyermekeknél bizonyára nem tűrnék, hogy 12 vagy 14 esztendős korukban apjuk megszüntesse velük szemben tartási, nevelő és gondozó kötelességét, annak tudatában, hogy ebben a korban a legtöbbször még teljesen tehetetlen és kereső munkára képtelen a gyermek, vagy igen könnyen csábítható mindenféle rosszra. Arra persze szintén nem gondolnak, hogy az apa akkor sem gondoskodik az ilyen gyermekről, ha 12 vagy 14 éves korában keresetképtelen és ha sem anyja, sem anyai rokona nincs, a ki vele törődnék. Az apa egyszerűen a társadalom vagy az állam jótékonyságára bízza kedvtelésének gyümölcsét, ha ugyan egyáltalán eszébe jut a létezése, legtöbbször pedig repeső örömmel veszi tudomásul gyermekének halálát, ha ugyan egyáltalán törődött az életével. Nem tudom megérteni, hogy honnan merítik a bírák és a gyámhatóságok azt a megnyugvást, hogy egy 12 vagy 14 esztendős gyermek föltétlenül képes magát eltartani, tekintet nélkül arra, hogy milyen testalkatú és milyen szellemi képességű. Azaz képes vagyok rájönni a dolog nyitjára, mert hiszen tudom, hogy mi irányítja a bíróságokat ezeknek az összegeknek és ennek az időtartamnak a megállapításában. A mi gyakorlatunk, az összes külföldi törvényhozások s a magyar Ptkv. tervezete is azon az állásponton van, hogy a házasságon kívül született gyermek tartásának megállapításánál az anya társadalmi állását kell figyelembe venni, az apának pedig csak vagyoni viszonyait. Mivel pedig a házasságon kívül született gyermekek anyái túlnyomó részükben a legszegényebb osztályokból kerülnek ki, ennek következtében a bíróságoknak fölfogása az, hogy a napszámos parasztmunkás vagi,- cselédleánynak a gyermeke 12, vagy pláné 14 éves korában már föltétlenül keresetképes, mert hiszen, a mint a tervezet indokolása is kifejti, ilyenkor már szolgálatba is adják a gyermeket és ennek következtében az nem szorult senkinek tartására. Hogy micsoda szerencsétlenség az, ha valaki már 12 éves korában szolgálatba kénytelen menni; hogy mennyiben egyeztethető az össze mindenféle egyéb humánus felfogással, vagy pl. hogy egyébről ne is szóljak, a tankötelezettséggel, — az ismétlő iskoláknak rendszerével, hogy miért jó és emberséges 57 57
