Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Halász Zoltán: A szemérem elleni bűncselekményekről különös tekintettel az erőszakos nemi közösülésre és a természet elleni fajtalanságra [296., 1909]
30 kívánom, hogy a férfi nemi morálja is elismerésben részesüljön és különösen, hogy a fiúgyermekek, mint akikre nézve a bűnözésnek, a csábításnak lehetősége nagyon közel fekszik, nem lévén az egyneműek a társadalomban annyira elkülönítve egymástól, mint a különnemű egyének, kiválóan erősen védessenek meg a btk-ben. Az erőszakos nemi közösülésről intézkedő 232. §. a nőszemély fogalmát közelebbről nem írja körül, az megszorítás tárgyát nem képezi. Némelyik törvénykönyv külön kimondja, hogy itt voltaképen csak tisztjasséges nőszemélyről lehet szó, vagy kiemeli ezt azáltal, hogy a nem tisztességes nőszemélyek alacsonyabb büntetési tétellel védetnek meg bennük. Azonban a legtöbb btk. e tekintetben semmiféle megkülönböztetést nem tesz. Készemről ezt nem tartom helyesnek. A dolog úgy áll, hogy az erőszakos nemi közösülés delictu- mának constructiójánál a büntetőjogászok arra hivatkoznak, hogy a megvédendő jogtárgy itt a nő nemi morálján kívül még a személyes szabadság szempontja, valamint az emberi méltóság szempontja is. Erről beszél a mi indokolásunk is. Ha ezek közül a szempontok közül ez egyik vezető motívum: a nő nemi moráljának megvédése kiesik, akkor azt tartom, hogy a másik két szempont nem elég erős arra, hogy ezen cselekményt be tudja hozni a XIV. fejezet területére. Btk-ünk tárgyalása alkalmával tudvalevőleg a képviselőház igazságügyi bizottsága a kéj nők számára külön büntetési tételt állapított meg egy 5 esztendős börtön-maximummal. Vagyis nem akarta ezeket a nőket, a kikre nézve a nő nemi moráljának védelme elesik, épen olyan hatályosan megvédeni, mint a tisztességes nőket. Készemről ezeket én is kivenném és talán alacsonyabb büntetési maximumot állapítanék meg, mint az igazságügyi bizottság javaslata, azonban csak a kéjnőt kivenni nem volna elég. Hiszen a kéjnő elnevezés csak egy ismérv, a mely voltaképpen csak elhatározás szempontjából használtatik, mert hogy tulajdonképen ki a kéjnő, az csak külső jelenségek alapján döntendő el; a ki bárczát vált, stb. azt a köztudat kéjnőnek tartja. Én ezen túlmennék és alacsonyabb védelem tárgyává tenném a kéjnőn kívül a züllött nőt és természetesen a züllött férfit is. 410
