Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Halász Zoltán: A szemérem elleni bűncselekményekről különös tekintettel az erőszakos nemi közösülésre és a természet elleni fajtalanságra [296., 1909]
23 bölték, sőt az orosz btk., a mely a peederastiát — nem mondja természetelleni fajtalanságnak, hanem határozottan megjelöli, hogy psederastia — bünteti, a bestialitást nem bünteti. Igen közel fekszik a gondolat, hogy vita tárgyává tétetett e kérdés és azt hiszem, hogy még azok között is, a kik a homosexualis cselekményeket büntetendőknek tartják, nagyon sokan lesznek, a kik a bestialitásnak, ennek a par excellence megzavarodott idegrendszerü ember cselekményének büntetőjogi üldözését nem fogják kívánatosnak tartani. Jól mondta Nagy Frigyes, midőn jelentették neki, hogy az egyik huszárja a lovával manipulált s szigorú megbüntetését kérték: Bizony nagy disznó az a ficzkó, — helyezzétek át a gyalogsághoz. (Derültség.) Egyéb büntetésről persze hallani sem akart a felvilágosodott uralkodó. A természet elleni fajtalanság kérdésének a külföldi co- dexekben való állásáról kimerítő szemlét ez alkalommal természetesen nem nyújthatok, csak megemlítem, hogy a norvég btk. 213. §-a, a mely büntetési tételt állít fel e tekintetben, hozzáfűzi a büntetési tételhez azt, hogy csak akkor indítható meg az eljárás, ha azt köztekintetek kívánják. Ugyanaz az álláspont ez, a mely látható Edvi Illés Károlynál is, a ki azt mondja legújabban megjelent kommentárjában, hogy a mennyiben lehet, tessék ezeket a cselekményeket csak abban a posványbán elfúlni hagyni, a melyből keletkeztek, nem kell a kérdés pertraktálásával a közmorált tángálni. A finn btk., a mely épen a szemérem elleni bűn- cselekmények tekintetében nagyon speciális törvénykönyv s nagyon is a mózesi jog alapján áll s úgy a nők, mint a férfiak közti cselekményeket egyformány bünteti, azt mondja a bestialitásról, hogy ez olyan undorító cselekmény, a melynél a kísérlet is egyenlő sulyosságúnak veendő a be- végzett bűncselekménynyel. Magánál a homosexualis cselekményeknél a finn btk. nem választja külön a kísérleti stádiumot a bevégzettség stádiumától, ennél a delictumnál azonban szükségesnek tartja. Hogy a gyakorlatban azután hogy néz ki a behatolást és egyéb kérdéseket illető bizonyítás, azt könnyen elképzelheti mindenki, a ki a cselekmény ezen oldalával tisztában van és kétségtelen, hogy ha bizom
