Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Fischer Ignácz: A homosexualitás és annak forensikus méltatása [295., 1909]
Wo * A liomosexualitás lényének behatóbb vizsgálódásával csak körülbelül 2—3 évtized óta foglalkoznak. A sexualis elet ezen anomáliájának tanulmányozása azért késett, mert régente azon felfogás uralkodott, hogy a homsoexualitás azonos, i egyenértékű s egyenértelmű a paederastiávalt mi nem betegség, sem rendellenesség, hanem egy természetellenes cselekedet, melyet csak vétkes, bűnös, elvetemült egyén követhet el, kit a törvény súlya azért méltóan s igazságosan kell, hogy sújtson. Jogászokat s törvényszéki orvosokat tehát ezen kérdés csak annyiban érdekelte, a mennyiben a criminalitás mérve fennforgott, az elsőt a megillető bünhődés és büntetés kiszabásának szempontjából, a másikat az elkövetett bűncselekedeteket igazoló jelenségek kimutatása czéljából. Psychopathologiai oldalát a homosexualításnak legelsőbben €asper s Tardieu domborították ki. Casper a régi nézettel szemben, mely szerint a homosexualitás erkölcsileg elzülött egyének nemi kicsapongásainak egy speczialis válfaja, azt vitatta, hogy ezen egyének egy részénél, egy csoportjánál a nemi ösztönélet veleszületett anomáliája forog fenn, még pedig oly értelemben, hogy csak homosexualis úton tudják kéjvágyukat kielégíteni, csak hasonnemüvel szemben támad azon érzet, mely normális viszonyok között, az ellentétes neművel szemben szokott fennállani, semmikép sem szükséges azonban, hogy psederastia űzessék. Caspertől függetlenül valamivel későbben Tardieu is nagyobb számú esetek megfigyelése után azon meggyőződésre jutott, hogy a paede- rasták egy nagy csoportjánál a sexualis hajlamok veleszületett abnormitása nyilatkozik meg. 347 1*
