Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)

Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]

57 tervezet azt, hogy az én 50, 30 vagy 25 emberemmel kötött collectiv szerződésem akár nekem, akár a vasmunkások szö­vetségének belekerüljön 25,000 koronába, a mibe kerül t. i. egy közgyűlés megtartása ? Nonsensnek tartottam a dolgot. Most azonban azt hiszem, hogy nincs igazam. Kezdek rá­térni arra a felfogásra, hogy nem inpraktikusságból vagy nem a dolgok nemismeréséből, nem gondolkodáshiányból van a 705. §. így megszerkesztve, hanem azt, hogy az a nagy­váradi vasiparos ne kössön szerződést a vasmunkások szö­vetségével, a melylyel a 705. §. szerint praktikusan képte­lenség a szerződést megkötni. Hanem így van megcsinálva az a paragrafus azért, hogy az a nagyváradi iparos valami laza coalitióval kössön szerződést, számítván arra, hogy a laza coalitióval való szerződéskötés folytán az a nagyváradi ötven ember a vasmunkások szövetségétől szépen elszakad, önálló életet fog élni és ezzel aztán a munkásság szervezete gyengíttetni fog. De akár a régebbi felfogásom az igaz, akár a mostani, kétségtelen, hogy ilyen szakaszokkal collectiv szerződést sza­bályozni, ipari békére törekedni akarni; tisztára képtelenség. Ugyanígy természetesen képtelenség a 715. §. is, a mely a kártérítéskövetelésnek egyes módozatait szabályozza és a melynek legkiemelkedőbb rendelkezése annak harmadik be­kezdése, a mely mindössze csak azt a csekélységet állapítja meg, hogy az egyesület az általa kötött szerződésből kifolyó­lag tagjai ellen támasztott pénzbeli követelésért egyetem- legesen szavatol. Ha tehát a munkásegyesületnek valamely tagja valamely hibát akár igazán, akár nem igazán elkövet, akkor a munkásszövetség egyetemlegesen szavatol az ebből eredő kárért. A mi annyit jelent, hogy megkívánja a terve­zet a munkásszövetségtől azt, hogy vigye oda szépen a maga nyakát a vágópadra és tartsa ott nemcsak egy perczig, ha­nem három esztendeig, ha a collectiv szerződés meg van kötve; tartsa ott állandóan a maga pénzbeli erejét és legyen kitéve az örökös rizikónak, hogy bármely pillanatban az egyetemleges szavatosság alapján elszedik tőle garasait, vagyo­nát, a mely pedig az ő erősségének egyik igen hatalmas bá­zisát képezi. 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom