Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)

Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]

43

nak azt, a ki nem collectiv, hanem egyéni munkaszerződéssel dolgozik; elmondhatta volna az államtitkár úr azt is, hogy Angliában ma már nem tartják egyénileg sem tisztességes iparosnak azt, a ki élni, vagy helyesebben szólva: visszaélni akar az ottani ipartörvénynek 88. §-ával, a mely szerint az iparos és munkás közti viszony szabad egyezkedés tárgya. Erre azért vagyok bátor ráutalni, hogy kiemeljem, hogy abban az Angliában, a melyben az ipar 85 százaléka már nem egyéni, hanem collectiv szerződéssel dolgozik, és a melyben, mondom, ez a vélemény egyfelől a collectiv, másfelől az egyéni munkaszerződésről: Angliában ennek

daczára nem tartják elérkezettnek az időt arra, hogy a collectiv szerződést törvényileg szabályozzák. Úgy vélem, t. Teljes-ülés, hogy még kevésbbé érkezhetett el erre a törvényes szabályozásra az idő minálunk, a hol se 85 százalék nincs, se ilyen felfogás nincs, sem a munkaadók, sem a munkások körében.

Utalt az államtitkár úr ő Excellentiája, de talán dr. Fekete Ignácz t. barátom arra is, hogy Magyarországon nem egészen ismeretlen a collectiv szerződés, mert már 1848-ban kötötték Magyarországon az elsőt a nyomdászok és munkaadóik. Ezt az előadást is ki kell egészítenem egy factummal, azzal, hogy ezt az első valóságos collectiv szerződést pedig a nyomdászsegédek és munkaadóik nem kisebb embernek, mint magának gróf Batthyány Lajosnak egyenes interven- tiójára kötötték meg. És annak daczára, hogy 1848-ban Magyarországon ez történt, ma még legalább a munkaadók igen nagy rétegeiben hajlandók hazaárulónak és nem tudom minek mondani azt, a ki a collectiv szerződés szószólója akar lenni. Úgy vélem, hogy ez a mai felfogás egyáltalán nem alkalmas, arra buzdítani, hogy mi a collectiv szerződés törvényben való szabályozásával foglalkozzunk.

Vagyok bátor még utalni arra a tényre is, hogy Németországnak egyik, talán legnagyobb és talán leg «Scharfmacher »-ebb —- bocsánatot kérek ezért a német szóért, műszó — munkaadó-egyesülete, a hamburg-altonai munkaadó-egyesület nyíltan prédikálja azt az elvet, hogy a jövő azé a munkaszerződésé, a melyet nagy munkaadó-szerveze221