Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]
goknak, a hol a legrégibb idő óta van kollektív szerződés. Már közvetlenül a «Kommunistisches Manifest» megjelenése után Magyarország nyomdászai összeállottak a külföldi nyomdászok példájára és szakszervezetet igyekeztek létesíteni. Szervezkedésüknek meg is volt az eredménye. Nemcsak szervezkedtek, de a szervezkedésnek sikere is volt, mert az első magyar nyomdásztarifaszerződés 1849-ből datálódik. Igaz, hogy azután ezt a tarifaszerződést részben a munkások, részben a munkaadók gyakrabban meg nem tartották; hiszen nagyon jól tudjuk, hogy hány sztrájkon ment keresztül a nyomdászipar és hogy a sztrájkok legelső látható nyomai Magyarországon épen a nyomdaiparban mutatkoztak, de azért mégis a magyar nyomdaipar az egyetlen, a mely olyan tarifaszerződést volt képes létesíteni, hogy még ma is megállja helyét. Sőt a mire ő exczellencziája előadásában ráutal, hogy a tarifaszerződéseknek legmagasabb fokozata az, midőn a tarifaszerződés már harmadik személyre is kötelezőleg kihat, vagyis a szerződő másik felet arra kötelezi, hogy a vele szerződő harmadik félnél is alkalmazza a fair-wage eszméjét: a nyomdaiparban már megvan. A nyomdászok ugyanis munkáltatóikkal oly szerződést kötöttek, a melynek értelmében olyan munkáltatónál, a ki a felállított árszabályt, a mely a megrendelőkkel szemben is érvényes, meg nem tartja, nem fognak dolgozni. Ily viszonyok között, a hol már ilyen fejlett kollektiv szerződések vannak, mint nálunk, természetes, hogy szükségesnek látszik a kollektiv szerződéseknek törvényhozási szabályozása. Mert ma a kollektiv szerződésekre nézve az a helyzetünk, hogy a munkáltatók megkötik a szerződést a szakegyesületekkel, de sem a munkás részére, sem a munkáltató részére semmiféle más szankczió, mint morális szankczió nincs, úgy hogy jogi tekintetben minden kollektiv szerződésünk contractus imperfecta. A szokásos formula, a melylyel a kötelezettséget szank- czionálni szoktuk s a mely ismétlem, kizárólag erkölcsi, az, hogy a szakszervezet kötelezi magát arra, hogy tagjai által a szerződésnek összes pontjait betartatja. A munkások szervezete szavatosságot vállal aziránt, hogy
