Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]
4 A kisipar azért, mert a nagyiparral vívott létküzdelmében elsőrangú érdeke, hogy legalább a munkaviszony szempontjából számolhasson rendezett állapotokkal és pedig annyival inkább, mert csekélyebb tőkeerejénél fogva a munkásság ostromának kevésbbé is tud ellentállni. A nagyipar pedig azért, mert ott tömörülnek egyes vállalatokban a munkások tömegei olyképen, hogy egyiknek munkája feltételezi a többiét is és így önként felmerül annak szüksége, hogy mindnyájuk munkálkodásának feltételei egységes szabályzatokban állapíttassanak meg. És így tényleg azt is látjuk, hogy míg egyik államban, például Angliában a nagyipar az, melyből a kollektív szerződések hódító útjukra kiindultak, addig más államokban,például Németországban, akis-, illetőleg kézműipar volt az, a honnan kiindulva, a kollektív szerződések mind nagyobb tért foglalnak a nagyiparban is. Ma pedig úgy áll már a dolog, hogy nem létezik ipari állam, melynek iparát ez a kérdés nem dominálná, melyben a munkaviszony rendezése szempontjából a kollektív szerződéseknek mind nagyobb szerepkör ne jutna és melyben a kollektiv szerződéseket ebben az irányban a joggyakorlat és a hol ez ingadozó, a törvényhozási akczió segíteni ne iparkodnék. A mi a kollektiv szerződések elterjedését illeti, legyen szabad erre nézve csak nehány adatot felemlítenem. Angliában úgyszólván az egész nagyiparban, beleértve a bányaipart is, a munkaviszonyt kollektiv szerződések rendezik; sőt még oly iparágakban is, melyekben a munkaadók, mint például Németországban, a legutóbbi időig a legelkeseredettebben harczoltak a kollektiv szerződések rendszere ellen, értem a nagy fém-, illetőleg gépipart. Arra nézve, hogy mint hatnak Angliában a kollektiv szerződések, legyen szabad csak egy adatot felemlíteni. 1889-ben 1211 strájk volt Angliában 327,651 strájkolóval, 1905-ben pedig már csak mindössze 337 strájk 92,768 strájkolóval, vagyis úgy a strájkok, mint a strájkolók száma 1905-ben 1889-hez képest majdnem 75%-kai csökkent. Keserűséggel állítja szembe ezt az adatot Köppe Németország strájk-adataival, a hol ugyanis szerinte a kollektiv szerződések csekélyebb elterjedése folytán a strájkok és 182
