Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
66 forma, a vádlottaknál ellenben igen nagy a kettő között a különbség. A hamis reprodukciók statisztikájának itt sincs semmi jelentősége. * Általánosságban értékelve kísérleteink eredményeit, első sorban azt kell megállapítanunk, hogy a kísérletek eszközlésénél nagyjában technikai akadályra nem bukkantunk. Kísérleti személyeink — tettesek, gyanúsítottak és ellenőrzők — magukban foglalták a legkülönbözőbb társadalmi osztályok és különböző értelmiségü színvonal képviselőit. Szokványos bűntevők, jóindulatú, de külső körülmények által bűntettre hajtott egyének, naiv, ártalmatlan természetű és szilárd erkölcsi alapon álló egyének voltak kísérleti személyeink között, de a kísérlet eszközlésénél egyetlenegy sem fejtett ki ellenállást. Bövid magyarázó bevezetés után próbaképen egynéhány közömbös szabad associátiót eszközöltünk, esetleg még egyszer megmagyaráztuk az egészet és az összes esetekben akadály nélkül végezhettük a kísérletet, legfeljebb az elején tapasztaltunk kisfokú, a kísérleti személy figyelmét elterelő izgalmat, mely azonban 2—3 associátió után teljesen megszűnt. Csak két esetről számolhatunk be, melyben simulatio számba vehető nehézségeink voltak. Az első a VII. kísérlet tettese, ki mint azt ott kifejtettük, többszörös magyarázat daczára mindig csak jelzőkkel válaszolt. Jung szerint ez nőknél igen gyakori, a mi esetünk azonban határozottan esetleges önárulás meghiúsításának ten- dencziájával követte el. A mint láttuk, hasztalanul. A második esetben az ellenőrzőnek választott személy nem hallgatta meg a hivószót, hanem abban a pillanatban, a melyben annak első szótagját kiejtettem, már előre kiválasztott szóval felelt, mely szavak fogalmai a szoba bútorzatából választattak és minduntalan ismétlődtek. A kísérletet több Ízben félbeszakítottuk és kellően figyelmeztettük az illetőt, miután azonban kijelentette, hogy sem a hivó szókra ügyelni, sem más szavakat találni nem tud, vele a kísérletet nem folytattuk. A mi a reakciók minőségét illeti, első sorban a közvetlenül önárulást tartalmazó associátiókkal akarunk foglalkozni. Mint láttuk, ilyenek a kísérleteknél határozottan előfordultak, bár távolról sem oly gyakran, mint ezt Wertheimer találta. E tekintetben el kell tekintenünk azon esetektől, melyek már a kísérlet előtt vallottak és csak azon jellegzetes associatiókra akarunk reámutatni, melyek be nem vallott deliktumoknál léptek fel, tehát a mikor megvolt a szándék a tényállás eltakarására és így a kísérleti személy 166
