Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
99 következő rendeltetést tartalmazza: «a mennyiben az anya, vagy valamely tartásra kötelezett anyai rokon a törvénytelen gyermeknek tartást nyújt, a gyermekvek az atyával szénáién fennálló tartási követelése az anyára, illetőleg a rokonra száll át». Mi más ez, mint a most tárgyalt alapelvnek következetes alkalmazása? Hogy ily tételes rendelkezés alapján a törvényben rejlő vezérgondolat alkalmazásával per analogiam a gyermek- menhely joga is megindokolható : ebben bizonyára egy biróság sem kételkednék. A mi Tervezetünk a német ptk. 1709. §-nak ezt a rendelkezését expressis verbis nem tartalmazza. Hogy azonban elvileg ugyanezen az alapon áll, világosan kitűnik abból a körülményből, hogy azt a másik tételt, a melyet a német ptk. irodalma közönségesen az 1709. §. pendant-jának tekint, t. i. a törvény 1607. §-ának rendelkezését átvette. Itten arról van szó, hogy a tartásra kötelezett rokonok közül az, a ki annál- fogva, mert külföldön tartózkodik és így kötelezettségének teljesítésére vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen volna szorítható, kiesetnek tekintendő. A tartásnak reá eső hányadát ily esetben az viseli, a ki a kötelezettség sorrendjében utána következik. Ha már most ily esetben ez utóbbi a tartási kötelezettségnek eleget tesz, a távollévő rokon elleni követelés о reá száll át ex lege. «Der Anspruch gegen einen solchen Verwandten geht, soweit ein anderer Verwandter den Unterhalt gewährt, auf diesen über>: (B. G. B. 1607. §. 2. bek.). Azt hiszem, fölösleges még tüzetesebben igazolni azt, hogy ebből a rendelkezésből az általam vitatott jogi konstruk- czió tarthatósága szükségképen következik. És beigazoltnak tekinthető különösen az, hogy a cessio legis szempontja tartási igényekre is alkalmazható. Mint említettem, a mi Tervezetünk is átvette a német B. G. B. 1607. §-ának rendelkezését. (Terv. 256. §.) Elrendelni kívánja a tartási követelés átszállását, ha a kötelezettségből kiesett belföldön nem volt perelhető, de kizárja azt, ha az illető a miatt kerülte ki a tartás szolgáltatását, mert nem volt képes rá. Az indokolás e rendelkezés ismertetése rendjén joggal utal arra, hogy néz a szabályozás megfelel joggyakorlatunknak is» (Indok. II. ad. 256. §. 349. o.). 9!) 7*
