Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
/ a gyakorlatban nagy bajok származhatnak. A reáluzsora büntetőjogi fogalma a javaslat szerint, mint láttuk, csak a tervszerűség kritériumával különbözik a magánjogi fogalomtól, a mi, mint fent kifejtettem, alig appreciálható különbség. A hiteluzsora fogalma pedig, a mi a gyakorlat szempontjából a fontosabb, tulajdonkép azonos a magánjog és a büntetőjog szempontjából, mert mihelyt hitelezési ügylet forog fenn, akkor a magánjogi meghatározás ugyanazon tényelemekből áll, mint a büntetőjogi. Ebből az következik, hogy hitel- és ehhez hasonló ügyleteknél minden ügylet, a mely magánjogilag semmis, egyszersmind büntetés alá is tartozik, azaz, a javaslat konczepcziója szerint a hitel- és ehhez hasonló ügyletek tekintetében a magánjogi sanctió elvileg a büntetőjogi sanc- tióval együtt áll be és viszont. Eltekintve tehát azoktól a kevéssé gyakorlati esetektől, a mikor a büntető eljárás elévülés okából vagy más haeonló okból nem tehető folyamatba, a javaslat szempontjából nemcsak az áll, hogy a hiteluzsora esetének büntető szempontjából való megállapítása az ügylet magánjogi semmiségének megállapítását szükségkép maga után vonja, de egyszersmind az is, hogy hitelezési és ezekhez hasonló ügyleteknél az ügylet magánjogi semmiségének megállapítása szükségkép maga után vonja, hogy a büntető eljárás, ha addig folyamatba nem tétetett, a polgári bíróság ítélete alapján folyamatba tétessék, mert hiszen az összes büntetőjogi kritériumok, t. i. a hitelügylet és az uzsorás vagyoni előny fenforgása már a magánjogi ítélettel van megállapítva, a büntető eljárás pedig hivatalból teendő a javaslat szerint folyamatba. A magánjogi sanctiónak a büntetőjogival való ily összekapcsolása azért veszélyes, mert a magánjogi semmiség megállapítására sok oly esetben szükség van, a mikor a büntető sanctio nincs helyén. Magánjogi szempontból a legszigorúbban kell venni azt az elvet, hogy csak a tisztességes és jóhiszemű ügylet tarthasson számot a jogvédelemre, és már ennélfogva meg kell tagadni a jogvédelmet attól, a ki a másik fél hátrányos helyzetét előnyszerzésére akarja felhasználni. De mindenki érzi, hogy a büntető sanctió alkalmazása szempontjából más megítélés alá kell az esetnek kerülnie, és 79
