Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
49 okozónak) semmiféle vétkességét nem tételezi fel; s hogy a tévedés szabályai szerint oldandó meg az az eset is, ha a helyesen elküldött nyilatkozatot a másik fél elferdítve kapja kézhez (v. ö. Terv. 990. §.).* Helyes újítása a novellának, hogy meg- támadhatóvá teszi a szerződést tévedés czimén minden esetben, ha a tévedő fél a másik felet a tévedésről még re integra, vagyis oly időben világosítja fel, midőn ez utóbbira a szerződésbe vetett bizalomból még joghátrány nem származott. 5. Az érvénytelen szerződések körében mindenekelőtt szabatosbítja a novella (127. §.) az eredeti lehetetlenségről szóló 878. §-t: szövegezésileg ide olvasztja be a részleges eredeti lehetetlenség esetét (minek folytán az optk. 882. §-a elesik); s kifejezi, hogy az, a ki a lehetetlenséget a szerződés- kötéskor ismerte vagy kellő gondossággal ismerhette volna: a negativ interesse-ért felel a másik félnek a szerződésbe vetett bizalmában való csalatkozásaért. A tisztesség követelményeit védi a novella (128. §.), midőn a tárgyuknál fogva érvénytelen szerződések közé felveszi általában azokat az ügyleteket, a melyek a jó erkölcsökbe ütköznek (eddigelé szó szerint csak a «tiltott» tárgyú szerződések voltak e körben semmisek: optk. 878. §.). Lényegileg ez sem újítás, analogia juris utján ma is idetendált az osztrák gyakorlat (arg. 26. §.: «tiltott» társulások azok is, a melyek «a jó erkölcsökkel ellenkeznek»). Pl. ágyasság folytatásáért kikötött juttatás (Sammlung 7526., 9389., 15385.); ellenérték fejében lemondás közhivatalra való pályázatról (u. o. 1928., 1979.); versenytilalom, ha «sitten- luidrige Beschränkung der persönlichen Freiheit «forog fenn (u. о. 3904., 15355.). Egyebekben a novella 128. §-а átveszi az eddigi 879. §-ban foglalt egyes törvényes tilalmakat, persze mellőzésével az * Kérdés, hogy a megtámadás a nov. szerint arra az esetre fog-e szorítkozni, ha a nyilatkozat átvevője a ferdítést felismerhette, vagy a nyilatkozat küldője a tévedést még re integra felderíti; avagy az átvevő a tévedés okozójául lesz-e tekinthető, ha a közlésnek azt a módját, a mely a ferdítés oka volt, maga kívánta (helyesen dönt az utóbbi irányban kifejezetten Terv. 990. §. II.). 284 49 4
