Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
43 Ámde ez a most említett megoldás, mely egyébiránt az örököstársak jogközössége felől vallott Unger-féle római jogi felfogással állana összhangban,1 túllő a 822. §. czólján; következményeiben teljesen megakaszthatná az örökösöknek a hagyaték átadása előtti osztályát s ezzel hátráltatná a hagyaték lebonyolítását. Mert az örököstárs hitelezője természetszerűen lehetőleg mentül több hagyatéki tárgyból fogja lefoglalni az adósát illető részt és így az örököstársak osztálya e hitelező kielégítéséig a levegőben lógna: egyik örököstárs sem volna ugyanis biztonságban az iránt, hogy a foglaltató nem épen az ő osztályába eső hagyatéki tárgyból fog-e kielégítést keresni? Mindez anomáliák folytán a novella (110—113. §§.) hatályon kívül kívánja helyezni az optk. 822. §-át és más módokon gondoskodik az örökös hitelezőinek biztosításáról. Az egyedüli örököst megillető hagyaték, mint egész, tudvalevőleg a mai osztrák jog szerint sem foglalható le;2 de lefoglalható mindenekelőtt (eddig is, ezentúl is) az örököstársat az örökösök jogközösségéből megillető osztályrész 1 Az osztrák alaki jog sem ad e kérdésben döntő irányítást. Az 1854. évi aug. 9-iki perenkivüli eljárás (RGBl. 208.) 174. §-a szerint a beszavatoló végzésben egyfelől ki kell tenni azt az arányt, a melyben az örököstársak a hagyatékban részesednek, másrészt hivatkozni kell a beszavatolás előtt netalán foganatosított örökösödési osztályra. Ebből már most nem lehet tudni, vájjon a bíróság minden egyes hagyatéki tárgyat kvótaszerüleg ad-e át az örökösnek és csak mellesleg utal az örököstársaknak ezzel ellenkező esetleges osztályára; vagy pedig a bíróság az osztályba kapott tárgyakat adja-e át az örökösnek és csak tájékoztatásul jelöli meg, hogy az egyes örököst a hagyatékból mint egészből mekkora rész illeti ? A külömbség a két álláspont közt szembeszökő: az előbbi szerint az örökös az egyes hagyatéki tárgyakban az őt megillető kvótát közvetlenül az örökhagyótól kapná és így az osztály elidegenítés számba menne, mely nem válhatnék közben szerzett terhelő jogok sérelmére; az utóbbi szerint az örökös — a nyugvó hagyaték közvetítésével — az osztályba kapott javakat kapná közvetlenül az örökhagyótól és így a más osztályába eső javakon őt eredettől fogva nem illetvén meg eszmei rész, foglaltató hitelezőit ily javak eszmei részén nem is illetheti meg az örökös jogán a kielégítés joga. 2 L. Unger Erbrecht 40. §. 9. jz.; v. ö. 1846 junius 3. udv. rend. J. G. S. 968. sz. 43